Varga Lívia Éva, gyógypedagógus Kapcsolatok és korlátok

már nagyon nehezen viseltük azt gyereket, mert butus és nyafka és az apukája ­mérhetetlenül unalmas. És napi­rendre térünk az egész fölött...

Gyermekeink saját, egyéni igényeik sze­rint építik, ápolják és bonyolítják társas kapcsolataikat, és fenntartás nélkül bíznak abban, hogy mi felnőttek segít­jük és megvédjük őket, ha konfliktusba keverednek, ellenállásba ütköznek, vagy agresszió éri őket. Ne felejtsük el ilyen esetekben, hogy:

• a gyerekek nagyon intenzíven élik át érzelmeiket;
• az óvodás korú gyermek előítélet mentes – pontosabban fogalmazva, előítéletei jelentősen különböznek a mi felnőtt előítéleteinktől;
• gyermekünk teljes mértékben számit arra, hogy testi-lelki biztonságérzeté­­t a körülötte lévő felnőttek, kiemelten természetessen a szülei, biztosítják.

Néha bizony nehéz, de a legjobbat akkor tesszük, ha saját felnőtt szempontjainkat félretéve fogadjuk el választásukat. Ő tudja, hogy miért barátkozik Bélussal, miért veszik össze Katival, és miért nem szereti a szerintünk nagyon aranyos kisfiút a földszintről. Ne felejtsük el, hogy ezek a játszmák a későbbi felnőtt kap­csolatépítés előgyakorlatai.

Az óvoda
Ha gyermek óvodás, akkor mindez jellemzően az óvodai közösségben játszódik, időnként nagyon dinamikusan. Összeveszések, kibékülések, érzelmi viharok, barátságok, és - vegyük csak tudomásul – szerelemek kavarognak, és mindez néha a legnagyobb titokban. Fontos, hogy a szülők és az óvodapedagógusok pontosan tájékoztassák egymást a gyermek közösségi létéről, konfliktusairól. Tudnunk kell, hogy mikor és miben kell Őt támogatnunk, mitől kell óvnunk.
Hagyjuk nyerni vagy tanítsuk meg veszíteni? - Pedagógusi elmélkedés a társasjátékokról>>

A játék
A közös játék a gyerekeket szinte észrevétetlenül hangolja egymásra, egy­ben hatékonyan fejleszti koope­rációs- és konflik­tus­kezelési technikákái­kat, amelyek oly nagyon fontosak társas kapcsolataikban. Az élménygazdag és felfokozott érzelmi tötlést okozó játékok kifejezetten segítik azt, hogy a gyermekek, akik konfliktusaikat egyértelműen érzelmi síkon élik meg, kezelni tudják azokat. A játék közös örömmel is megajándékozza az abban részvevőket. Az se baj, ha hagyjuk, hogy ők irányítsanak, és ha a helyzet úgy hozza, akkor akár mi felnőttek is lehetünk az “ügyetlenek”, akit a gyermekek segíthetnek. (Ez annak ellenére is lehetséges, hogy a gyermekek valószínűleg átlátnak a szitán, de elfogadják, mert ezt is a játék részének tartják.) Abban igyekezzünk segíteni nekik, hogy ne essen szét a játék kerete, követhetőek legyenek a szabályok, és be tudják fejezni, amikor már belefáradtak.

Szerkesztői gondolat a cikkhez: a közös alkotás lélek-tartályokat örömmel megtöltő alkalmait is egyre gyakoribbá tehetjük a hűvös, téli estéken. Az alkotás így azoknak a gyerekeknek is élményt jelent akiknek a kézügyessége nem a legjobb, hiszen ilyenkor nem ez számít, hanem az együtt töltött idő. Mikor küldtünk utoljára képeslapot barátainknak? Lehet az, hogy gyerekeink azt se tudják, mi az a postai képeslap? Készítsünk ilyet sajátkezűleg... (LurkóVilágos ünnepi képeslapok >>)