Óvodás gyermek »

Fejlesztőpedagógia

Kapcsolódó összeállítás: | Érzelmi nevelés

Varga Lívia Éva összes írása (2)

Varga Lívia Éva, gyógypedagógus

Kapcsolatok és korlátok

Hányszor, de hányszor történik meg: megyünk az óvodába, látjuk, hogy valami nincs rendben; a máskor vidám, cserfes gyermek elgondolkodó, hallgatag. - Mi történt? – kérdezzük. Előbb vagy utóbb megkapjuk a drámai, gyakran sirós választ: - Összevesztem a Julival, már nem a barátom. - Majd kibékültök. – szoktuk válaszolni szórakozottan, és közben esetleg azt gondoljuk, hogy na ez nem baj, mert...

már nagyon nehezen viseltük azt gyereket, mert butus és nyafka és az apukája mérhetetlenül unalmas. És napirendre térünk az egész fölött...

Gyermekeink saját, egyéni igényeik szerint építik, ápolják és bonyolítják társas kapcsolataikat, és fenntartás nélkül bíznak abban, hogy mi felnőttek segítjük és megvédjük őket, ha konfliktusba keverednek, ellenállásba ütköznek, vagy agresszió éri őket. Ne felejtsük el ilyen esetekben, hogy:

a gyerekek nagyon intenzíven élik át érzelmeiket;
az óvodás korú gyermek előítélet mentes – pontosabban fogalmazva, előítéletei jelentősen különböznek a mi felnőtt előítéleteinktől;
gyermekünk teljes mértékben számit arra, hogy testi-lelki biztonságérzetét a körülötte lévő felnőttek, kiemelten természetessen a szülei, biztosítják.

Néha bizony nehéz, de a legjobbat akkor tesszük, ha saját felnőtt szempontjainkat félretéve fogadjuk el választásukat. Ő tudja, hogy miért barátkozik Bélussal, miért veszik össze Katival, és miért nem szereti a szerintünk nagyon aranyos kisfiút a földszintről. Ne felejtsük el, hogy ezek a játszmák a későbbi felnőtt kapcsolatépítés előgyakorlatai.

Az óvoda
Ha gyermek óvodás, akkor mindez jellemzően az óvodai közösségben játszódik, időnként nagyon dinamikusan. Összeveszések, kibékülések, érzelmi viharok, barátságok, és - vegyük csak tudomásul – szerelemek kavarognak, és mindez néha a legnagyobb titokban. Fontos, hogy a szülők és az óvodapedagógusok pontosan tájékoztassák egymást a gyermek közösségi létéről, konfliktusairól. Tudnunk kell, hogy mikor és miben kell Őt támogatnunk, mitől kell óvnunk.
Hagyjuk nyerni vagy tanítsuk meg veszíteni? - Pedagógusi elmélkedés a társasjátékokról>>

A játék
A közös játék a gyerekeket szinte észrevétetlenül hangolja egymásra, egyben hatékonyan fejleszti kooperációs- és konfliktuskezelési technikákáikat, amelyek oly nagyon fontosak társas kapcsolataikban. Az élménygazdag és felfokozott érzelmi tötlést okozó játékok kifejezetten segítik azt, hogy a gyermekek, akik konfliktusaikat egyértelműen érzelmi síkon élik meg, kezelni tudják azokat. A játék közös örömmel is megajándékozza az abban részvevőket. Az se baj, ha hagyjuk, hogy ők irányítsanak, és ha a helyzet úgy hozza, akkor akár mi felnőttek is lehetünk az “ügyetlenek”, akit a gyermekek segíthetnek. (Ez annak ellenére is lehetséges, hogy a gyermekek valószínűleg átlátnak a szitán, de elfogadják, mert ezt is a játék részének tartják.) Abban igyekezzünk segíteni nekik, hogy ne essen szét a játék kerete, követhetőek legyenek a szabályok, és be tudják fejezni, amikor már belefáradtak.

Szerkesztői gondolat a cikkhez: a közös alkotás lélek-tartályokat örömmel megtöltő alkalmait is egyre gyakoribbá tehetjük a hűvös, téli estéken. Az alkotás így azoknak a gyerekeknek is élményt jelent akiknek a kézügyessége nem a legjobb, hiszen ilyenkor nem ez számít, hanem az együtt töltött idő. Mikor küldtünk utoljára képeslapot barátainknak? Lehet az, hogy gyerekeink azt se tudják, mi az a postai képeslap? Készítsünk ilyet sajátkezűleg... (LurkóVilágos ünnepi képeslapok >>)

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. őszi (II.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-08-21.

'Fejlesztőpedagógia' rovat további cikkei: