Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus Határok a gyerekek és a felnőttek világa között 1. rész: Meztelenség

Érdemes megjegyezni, hogy 3-6 éves kor között a kisfiúk és a kislányok intenzíven kezdenek érdeklődni saját testük iránt, a nemi szervekkel való foglalkozás, a szexualitás infantilis formája ebben a korban jellemző. Nem véletlen, hogy Freud „fallikus szakasznak" címkézte ezt az időszakot a pszichoszexuális fejlődés egyik lépcsőfokaként. Úgy vélte, hogy a libidó - a nemi ösztön energiája - ilyenkor a genitáliákat szállja meg.

A gyermekek érdeklődése saját magukon kívül természetesen a felnőttekre is irányul, így tekintetével sokáig fürkészheti apát, vagy anyát öltözködés közben. A meztelen test látványa pedig egyszerre zavarba ejtő, de érdekes is számára. Gyakori, hogy a kisfiú anya cicijét szeretné megérinteni, vagy a kislány apa izmos karját markolássza.

Hogy reagáljunk a gyerek ilyen jellegű intimitás igényeire, mit engedjünk meg, mennyit láttassunk magunkból, és intim pillanatainkból?

A válasz nyilván több tényezőtől függ. Először is, ha természetesnek vesszük ezt az életkori sajátosságot, akkor nem csinálunk belőle túl nagy ügyet, nem botránkozunk meg, ha váratlan helyzetekben polgárpukkasztó dolgokat produkál, például előkapja a kukiját, stb.
Másrészt, érdemes saját magammal tisztázni, hogy én hogy viszonyulok az intimitás kimutatásához, hol vannak a saját határaim, mi az, amit még el tudok fogadni, mi az, ami engem már feszélyez. Ebben ne a külvilági normák legyenek az irányadóak, a szabályok meghozatalánál elsősorban a saját mércémet kövessem, mert akkor tudom hitelesen közvetíteni a gyerek felé, hogy hol vannak a határok.

Valamilyen szinten mindenképpen érdemes teret engedni számára, hogy szabadon felfedezhesse a saját testét, és megismerje, hogy melyik testrésze hogy reagál az érintésre, hidegre, melegre, stb. Ebben az időszakban taktilisan sokkal érzékenyebbé válnak a gyerekek, a kislányok közt gyakori, hogy nagyon kényesek rá, ha bevág a bugyi, vagy nem jó az anyaga.

A gyermek saját és környezete megismerését érintő próbálkozásait azonban megfelelő mederben kell tartani. Egyszer celeb vendégeket hallottam vitatkozni az egyik csatornán a gyerekkori maszturbációról. A szexuális szabadságát általában is fennhangon hirdető ismert nőszemély arra biztatott minden szülőt, hogy mindig és minden körülmények között hagyjuk a gyermeket hódolni ennek az élvezetnek, ha őt elkapja az ihlet. Azzal egyetértek, hogy kezeljük természetesen a helyzetet, de mint minden egyéb tevékenységnek, ennek is megvan a helye és az ideje. Így ha a homokozóban, vagy a villamoson tapasztaljuk ezt, akkor inkább tereljük el a figyelmét, finoman toljuk el a kezét, de semmiképp ne alázzuk meg. Határozottan éreztessük vele, hogy most ezt itt nem!

Ahhoz, hogy a gyerek ne legyen gátlásos, görcsös, stabil nemi szereptudattal, és egészséges szexualitással vágjon neki az életnek, ugyanúgy kell az elfogadó, érzelmileg támogató környezet, mint bármilyen más részterület fejlődéséhez. Ha soha nem látja futólag sem, egy-két pillantásra szüleit teljes valójukban, ruhátlanul, akkor fantáziavilágában olyan dolgok is megjelenhetnek, amelyek teljesen elszakadnak a realitásoktól. A másik véglet sem célszerű persze, mert, ha ebben az érzékeny periódusban túlságosan naturálisak vagyunk, akkor túlingereljük a gyermeket, nagyobb prioritást kap a hétköznapjaiban a szexualitás, intenzívebben keresi a testi ingereket, az örömszerzésnek ettől a formájától függővé is válhat.

A férfi-női szerepek elsajátításának aktív időszaka az óvodáskor, amire a mintát elsősorban mi, szülők szolgáltatjuk. A kisfiunk egy időben feleségül akar venni bennünket, a lányunk az apjával kíván házasságot kötni, ez azonban a saját nemére jellemző szerepviselkedés elsajátításának fontos állomása, így hagyjuk őket kibontakozni, és fantáziákat szőni!