A múlt század hetvenes éveinek elejétől a táplálkozás egészségmegőrző szerepe a kutatások középpontjába került, majd a kilencvenes években ez a folyamat felerősödött. Először 1992-ben jelent meg az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma összeállításában egy olyan táplálkozási útmutató, amely grafikai úton, egy piramisban ábrázolja a napi kívánatos bevitelek helyes arányát az ajánlott mennyiségek pontos megjelölésével.
Az új piramis elméletnek azóta számos–egyéb szempontot is figyelembe vevő–változata is ismertté vált. A piramis alján, bázisként mindig ott találjuk a teljes őrlésű gabonákat, hiszen a tudósok egyetértenek abban, hogy a táplálkozásunk alapját nap, mint nap ezeknek az alapanyagainknak kellene képeznie.
A magyar OÉTI (Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet) hivatalos ajánlása jelenleg egy egészségesnek mondható felnőtt számára naponta 6-11 egységnyi teljes őrlésű gabonából készült táplálék elfogyasztása, ahol az egy egység jelenthet egy szelet (4 dkg) egész értékű kenyeret, vagy ½ adag (5 dkg) töretes lisztből készült galuskát például. Ha csak az „alapozásra” sikerülne kicsit nagyobb gondot fordítanunk, több legyet üthetnénk egy csapásra. Csökkenthetnénk a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatát, elkerülhetnénk azt, hogy a hazánkban ma minden hetedik embert érintő depresszió utolérjen bennünket, de az időskori, ún. kettestípusú diabetes kialakulásának lehetőségét is kizárhatnánk.
Megszűnhetne a kóros elhízás veszélye is, mert a teljes őrlésű gabonákból készült ételeink nem hizlalnak, glikémiás indexük is éppen optimális, vagyis nem emelkedik elfogyasztásuk nyomán túl magasra a vércukor görbéje, így nem merül ki idő előtt a hasnyálmirigy, győzhetné akár 120 évig is, hiszen az orvostudomány mai állása szerint ennyi lenne az egészségben megélhető éveink száma.

Az ötvenes évek végén tudósok egy csoportja kiegészítette az akkori amerikai társadalomban már jelenlevő krónikus fáradtság szindrómában szenvedők egy csoportjának étrendjét azokkal a hatóanyagokkal, amelyeket a gabona a hántolás során elveszít. Az eredmény megdöbbentő volt: a résztvevők jelentős pozitív változásról számoltak be az energiaszintjüket illetően. Jóval később, szintén az USA-ban, kutatások egész sora igazolta, hogy az ún. lipidek és szterolok, melyeket búzacsírából, rizskorpából és szójamagból vontak ki, az egész szervezet hatékonyabb működését segítették elő. A tudósok leszögezték, hogy a gabonák „jó zsírjai” elősegítik az általános növekedést és fejlődést a gyermekeknél, javul jelenlétükben a belső elválasztású mirigyek működése, így jobb a szervezet energiaszintje és a stresszhelyzetek kezelésének képessége is, kisebb a daganatos betegségek kialakulási esélye, de kiderült az is, hogy az idegrendszer fejlődésében és működésében is jelentős szerep jut a fitoszteroloknak.

Végül egy minden eddig felsorolt tényt is alátámasztó felfedezést kémiai Nobel-díjjal jutalmaztak 2003-ban. Az elismerésben részesített két tudós igazolta tudományos módszerekkel is, hogy ezek az anyagok, melyek a gabona ipari feldolgozása során elvesznek, sejthártya alkotó anyagok, tehát hiányukban nem lesz megfelelő a sejthártya átjárhatósága, vagyis az elfogyasztott tápanyagok nem hasznosulnak megfelelően, a salakanyagok pedig nem tudnak kiürülni a sejtből, így a sejt idő előtt elöregszik. Új tudományág is létrejött lipidomika néven és már hazánkban is rámutatott egy kutatócsoport arra, hogy e létfontosságú anyagok hiánya áll okként egy sor civilizációs betegség hátterében.

Mindezek ismeretében érthető, hogy évezredekig miért működött minden jól, míg a teljes gabonaszemet használtuk fel önkényes elkülönítések, csonkítások nélkül. Friss fogyasztás esetén nem kellett gondolni az ízeltlábúak elleni védekezésre, mert nem került sor hosszú ideig tartó raktározásra, szállításra.

Őseink sok ezer éve fogyasztották a tönkölyt, a nemesített búza ősét, az árpát, a hajdinát és a kölest. A gabonát a magyar ember mindig is életnek nevezte. A tudomány mára már igazolta, hogy az „intelligens tervező” minden egyes búzaszembe beletömörített mindent, ami az élet megújításához szükséges. Amíg a búzaszem eredeti alakjában érintetlenül megmarad, ez a képessége az idők végezetéig fennáll. Az egyiptomi fáraók sírjában talált agyagkorsókba 4000 évvel ezelőtt elhelyezett búza például ennyi idő elteltével is csíraképes maradt. Számos irodalom beszél a gabonamagba zárt kozmikus energiáról is. Ideje lenne úgy gondolni a táplálékainkra, mint információ hordozókra, így mérlegelve azt, hogy elfogyasztásuk mit jelent számunkra és érdemes lenne azt is végiggondolni újra és újra, hogy beavatkozhatunk-e a természet ősi rendjébe büntetlenül.