![]() | Sikota Orsolya, rajztanár "Mezítlábas élmények" - beszélgetés Zsoldos Árpáddal, a madarász ovi alapítójával |
Zsoldos Árpád az 1974-ben alakult Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító tagja, madarász, hangvadász, a fõváros 22 óvodájában mûködõ madarász ovi megálmodója és megvalósítója, a gyerekeknek egyszerûen csak Árpi bácsi.
– Honnan jött a Madarász ovi ötlete?
– A Madarász ovi létrejötte a Marcibányi Téri Mûvelõdési Központban 1981 óta mûködõ Madarász suli természetismereti szakkörnek köszönhetõ. Amikor az idejáró gyerekeket az elsõ természettel kapcsolatos élményeirõl kérdeztem, vidéki nagyszülõknél szerzett tapasztalataikról meséltek: arról, hogyan keltek ki a kiscsibék, szoptak a malacok, vagy éppen arról, hogy mi történt egy-egy hétvégi kirándulás során. Ezek az emlékeik általában 5-6 éves korukra voltak tehetõek, ebbõl aztán arra a következtetésre jutottam, hogy a gyerek legfogékonyabb idõszakában – óvodás korban - kell megismertetni és megszerettetni a természetet. Azok a kevésbé szerencsés gyerekek, akiket nem visznek kirándulni a szüleik és nincsenek vidéki rokonaik sem, talán sohasem kerülnek kapcsolatba a természettel. Ezeknek a gyerekeknek találtam ki 1992-ben, a madarász ovit. Nem titkolt hátsó szándékom, hogy a gyerekeken keresztül kicsit a szülõket is neveljem. Az óvodás korú gyermek még nagyon szoros kapcsolatot teremt az intézmény és a szülõk között. Az óvodásokon keresztül lehet a szülõket kicsit formálni, iskolás korban ez a kapcsolat sajnos már lazább.
– Milyen módszerrel dolgozik?
– A madarász ovi foglakozásain nem információkat sulykolunk a gyerekekbe, hanem megteremtjük annak a feltételeit, hogy természettel kapcsolatos élményeket élhessenek át. Az 5-6 éves korosztály érzelmeire próbálunk meg hatni, és a szépet, érdekeset mutatjuk meg nekik. Ha a gyerekek megszokják a szépet, azt is észre fogják venni, ha az a szép eltûnik, mert valaki ráöntötte a szemetet. A természetvédelemnek egyik fontos, sõt a jövõnk szempontjából talán legfontosabb része, a gyermekek környezettudatos magatartásának kialakítása. Én a természetvédelemnek ezt a formáját választottam, a gyerekeket erre próbálom nevelni. A környezeti nevelés akkor lehet hatékony, különösen az óvodás korosztálynál, ha a gyereket nem egy olyan edénynek tekintjük, amelybe minél több tudást kell beleönteni a lehetõ legrövidebb idõ alatt, hanem úgy nézünk rá, mint egy fáklyára, amelyet meg kell gyújtani. És ha már ég a kis láng, lobog az érdeklõdés, akkor majd kérdeznek sokat, egyre okosabbakat, csak gyõzzük okos válaszokkal!
– Mi minden történik ezeken az óvodai foglalkozásokon?
– A program 8 foglalkozásból áll, melybõl 4 csoportszobai diavetítés, 4 pedig kirándulás. Egyrészrõl nagyon könnyû az óvodásokkal, mert nekik minden új. Nem kell nekik ritka fajokat mutatni, hanem nekik a katicabogár és a házi veréb is ugyanolyan élmény, mint nekem/nekünk egy ritkán látható nagykócsag vagy egy vándorsólyom. Másfelõl nehéz az óvodásokkal, mert rendkívül õszinték, és ha valaki nem jól csinálja - különösen a csoportszobai foglalkozásokat -, akkor eszük ágában sincs udvariasságból végighallgatni az elõadást.
– Visszatérve a kiinduló gondolathoz, Ön emlékszik még, hogy mi indította erre az útra? Mi volt az elsõ természettel kapcsolatos élménye?
– Az én elsõ emlékem 4-5 éves koromból való. Budán laktunk a szüleimmel a vár oldalában, ahol akkoriban még rengeteg üres telek, úgynevezett grund volt, és az én kedvenc idõtöltésem az volt, hogy a hozzánk legközelebbi grundon csigákat gyûjtöttem esõ után. Büszkén hordtam õket haza, édesanyám nagy örömére. A következõ, amire emlékszem, már szinte ’tudományos kísérletként’ is értelmezhetõ: nagymamámmal a Batthány téri nagycsarnokba mentünk vásárolni, amíg õ az árusoknál válogatott, én a virágládákban nézegettem a méheket. Ámulva figyeltem, amikor is odajött egy nagyobb fiú és kézzel megfogott egyet közülük. Én már akkor is tudtam, hogy a méh megszúr, ha megfogom, és nagyon csodálkoztam, hogy õ sértetlenül megúszta a vakmerõ tettet. Megkérdezni persze nem mertem tõle a titkát, amikor viszont elment azt gondoltam, egy életem egy halálom kipróbálom én is. Nem úsztam meg szúrás nélkül, feldagadt újjal rohantam a nagymamámhoz, aki ekkor világosított fel, hogy a here- méheknek - a fiúknak - nincs fullánkjuk. Ennyivel biztosan többet tudott nálam a másik srác... Összességében nagyon szerencsésnek tartom magam, gyermekkoromban ugyanis majd’ minden nyarat nagyszüleimnél Soltszentimrén a Kiskunságban töltöttem, mezítláb, reggeltõl estig kint a természetben. Az ott szerzett élményekhez hasonlót próbálok a gyerekeknek a madarász oviban nyújtani.
'Környezeti nevelés' rovat további cikkei:
Úton, az ovi felé - Dórival, a dolmányos varjúval
Tüskéshátú Madártanoda
Madárbarát Bóbita csoport a Patakparti óvodában
Hulladékhasznosítás egész évben
Föld napja az óvodában
Valóban környezettudatosan?
Környezettudatos életmód már kisgyermekkortól! Lehetséges?
Takarékossági ötletek, tippek
Madárlesen
2011-ben az év fája: A tiszafa
Az év madara 2011: a széncinege
Itt a vetés ideje! - környezeti nevelés
Mérgező növények
Egy gólyacsalád mindennapjai - webkamerán keresztül
Gyökeres fenyőt Karácsonyra!
Krizantém: Strapabíró barátunk őszre és télre
Az őszi-téli szezon növényei
Időszerű teendők a novemberi kertben
Segítség! Téliesítés...
Csomagoljunk , de máshogy
Őszi munkák a kertben 2. : a gyepszegély
Őszi munkák a kertben: a gyepszőnyegezés
Komposztálás otthon!
Az én házam az én váram! Kuckók, várak a kertben
Palántázó palánták
Madarat tolláról, óvodát parkjáról...
Madárkalács
Madárbarát kert program
"Mezítlábas élmények" - beszélgetés Zsoldos Árpáddal, a madarász ovi alapítójával
Tetszett a cikk? Ajánld ismerőseidnek!
Megosztás |
LurkóVilág hírlevél feliratkozás »
Csatlakozz: Facebook/LurkoVilag »