Amikor mi, szül?k el?ször visszük óvodába az alig három éves gyermekünket, – még akkor is, ha jártunk már bölcsödébe ? izgulunk, olykor összeszorul a torkunk. Megpróbálunk felkészülni a váratlan eseményekre, gyermekünk reakcióira, de titokban, legbelül érezzük, rólunk is szól a helyzet: kiáll­juk-e a próbát?

Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel, mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen ott­hagy bennünket?
Ha bemegyünk az óvodába, azt szeretnénk, ha valaki velünk is foglalkozna, minket is fogadna. Hiszen mi adjuk át a gyermekünket, a mi szívünk ?szakad meg?. Szeretnénk, ha az óvón?k velünk beszélnének el?ször, hiszen a két feln?tt találkozásában, egymásra hangoltságában érzi magát biztonságban a gyermekünk. Ha azt érzi, hogy mi ketten megértjük egymást, ha látja, hogy az óvó néni nem akarja ?t ?kivenni?, ?trükkökkel kicsalogatni? a kezünkb?l, ha azt látja, hogy mind a két feln?tt leguggol hozzá, az óvó néninek van türelme kivárni, amíg mi elbúcsú­zunk, és ?átvenni? ?t t?lünk: kézb?l kézbe, akkor nem lesz sírás, nem kell hirtelen mozdulatokkal elválni. Megtanuljuk mi magunk is, hogyan tudjuk szépen átadni gyermekünket. Örömmel mondani eleinte neki, hogy ?Gyere menjünk be együtt, nézzük meg a többieket, a szobát, a játékokat? , majd a kés?bbiekben: ?Jó játszást, érezd jól magad, jövök érted?.?.

Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy id?t adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csak­úgy,­ mint a feln?ttekkel. Ha van id?nk, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. (Nincs eleve meghatározott id?, ameddig ?be kell szoktatni a gyermeket?) Engedjük, hogy ebben az új világban felfedezze a tárgyakat, a társakat, megtalálja, meglássa önmagát. Mindezt a számára biztonságot adó feln?ttek körében. Legyen minden reggel egy gyönyör? rituálé, ami kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, magabiztossá a benne lév?ket, a megérkezés, a búcsúzás és az átadás pillanataiban.

Sokszor hallom, hogy az óvón?k arra bíztatják a szül?ket, hogy ?Kedves ­Anyuka, engedje el (a gyermeket)?.? Én nem elengedésre bíztatnám Önöket, hanem gyermekük átadására (majd ha önálló életet szeretne egy párral az oldalán pl., akkor engedjék el ?t?) egy olyan személynek, akiben megbíznak, akivel napi kontaktusuk van, aki szeretni tudja a gyermeküket.

Az egymásra hangolódás a csoportban két szinten megy végbe: a feln?ttek és a gyermekek szintjén. Mindegyikhez sok id? kell. Feln?tt szinten sok segítséget jelent az, hogy a nevel?k jól tudják, a sze­retet nem csak érzés, érzelem, hanem leginkább elkötelezettség, dön­tés a Gyermek mellett. Ehhez társul a különböz? h?fokú érzelem, és találkozik a gyermek odafordulásával. A gyermekek szinte azonnal érzik, mennyire nyitottak, készek az egymásra hangolódásra, az elfogadásra az óvón?k és a dajka néni. Érzik azt a fajta célzott elhangolási kezdeményezést, amely egészsége­sen el szeretné téríteni (áthangolni) a gyermeket a kezdeti negatív állapotból, és meg tudják különböztetni attól, amikor az óvón? számára semmi más nem elfogadható, mint a ?gyorsan boldog óvodássá? váló gyermek képe. Az érzékenyebb gyermekek hamar hangot is adnak ezzel szemben, hiszen érzik, nem rájuk figyel az óvón?, hanem a saját érzéseit próbálja rájuk er?ltetni, vagy éppenséggel az is lehet, hogy egyáltalán nem képes a gyermekekre ráhangolódni.

Ilyenkor van ?beszoktatás?. Kedvesen, lágyan, vagy akár er?szakosabban, a gyereknek meg kell szoknia az óvodát, a csoportot, a feln?tteket, a gyereknek kell megszoknia, elfogadnia az óvoda szabály- és szokásrendszerét.

Az egymásra hangolódás megengedi az óvón?nek, hogy megengedhesse a gyermeknek megmutatni önmagát, va­lamint, hogy az egymáshoz közeledést ? maga is szabályozhassa feln?tt és gyermek között egyaránt. A gyermekek egymásra hangolódásában is sokat segíthet az óvón?. Közös játékok, éneklések, zenélések teremtenek kö­zös nyelvet, jó hangulatot. Csak a tiszteletben kialakított kapcsolat válik mindenki számára értékessé, egymást ért?vé, szeretettel átöleltté.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. őszi (I.évf. 3.sz.) számábanjelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-09-10.