Amikor mi, szülők először visszük óvodába az alig három éves gyermekünket, még akkor is, ha jártunk már bölcsödébe, izgulunk, olykor összeszorul a torkunk. Megpróbálunk felkészülni a váratlan eseményekre, gyermekünk reakcióira, de titokban, legbelül érezzük, rólunk is szól a helyzet: kiálljuk-e a próbát?
Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel, mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen otthagy bennünket?
Ha bemegyünk az óvodába, azt szeretnénk, ha valaki velünk is foglalkozna, minket is fogadna. Hiszen mi adjuk át a gyermekünket, a mi szívünk szakad meg. Szeretnénk, ha az óvónők velünk beszélnének először, hiszen a két felnőtt találkozásában, egymásra hangoltságában érzi magát biztonságban a gyermekünk. Ha azt érzi, hogy mi ketten megértjük egymást, ha látja, hogy az óvó néni nem akarja őt kivenni, trükkökkel kicsalogatni a kezünkből, ha azt látja, hogy mind a két felnőtt leguggol hozzá, az óvó néninek van türelme kivárni, amíg mi elbúcsúzunk, és átvenni őt tőlünk: kézből-kézbe, akkor nem lesz sírás, nem kell hirtelen mozdulatokkal elválni. Megtanuljuk mi magunk is, hogyan tudjuk szépen átadni gyermekünket. Örömmel mondani eleinte neki, hogy Gyere menjünk be együtt, nézzük meg a többieket, a szobát, a játékokat, majd a későbbiekben: Jó játszást, érezd jól magad, jövök érted!
Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy időt adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csakúgy, mint a felnőttekkel. Ha van időnk, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. (Nincs eleve meghatározott idő, ameddig be kell szoktatni a gyermeket) Engedjük, hogy ebben az új világban felfedezze a tárgyakat, a társakat, megtalálja, meglássa önmagát. Mindezt a számára biztonságot adó felnőttek körében. Legyen minden reggel egy gyönyörű rituálé, ami kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, magabiztossá a benne lévőket, a megérkezés, a búcsúzás és az átadás pillanataiban.
Sokszor hallom, hogy az óvónők arra bíztatják a szülőket, hogy Kedves Anyuka, engedje el (a gyermeket). Én nem elengedésre bíztatnám Önöket, hanem gyermekük átadására (majd ha önálló életet szeretne egy párral az oldalán pl., akkor engedjék el őt) egy olyan személynek, akiben megbíznak, akivel napi kontaktusuk van, aki szeretni tudja a gyermeküket.
Az egymásra hangolódás a csoportban két szinten megy végbe: a felnőttek és a gyermekek szintjén. Mindegyikhez sok idő kell. Felnőtt szinten sok segítséget jelent az, hogy a nevelők jól tudják, a szeretet nem csak érzés, érzelem, hanem leginkább elkötelezettség, döntés a Gyermek mellett. Ehhez társul a különböző hőfokú érzelem, és találkozik a gyermek odafordulásával. A gyermekek szinte azonnal érzik, mennyire nyitottak, készek az egymásra hangolódásra, az elfogadásra az óvónők és a dajka néni. Érzik azt a fajta célzott elhangolási kezdeményezést, amely egészségesen el szeretné téríteni (áthangolni) a gyermeket a kezdeti negatív állapotból, és meg tudják különböztetni attól, amikor az óvónő számára semmi más nem elfogadható, mint a gyorsan boldog óvodássá váló gyermek képe. Az érzékenyebb gyermekek hamar hangot is adnak ezzel szemben, hiszen érzik, nem rájuk figyel az óvónő, hanem a saját érzéseit próbálja rájuk erőltetni, vagy éppenséggel az is lehet, hogy egyáltalán nem képes a gyermekekre ráhangolódni.
Ilyenkor van beszoktatás. Kedvesen, lágyan, vagy akár erőszakosabban, a gyereknek meg kell szoknia az óvodát, a csoportot, a felnőtteket, a gyereknek kell megszoknia, elfogadnia az óvoda szabály- és szokásrendszerét.
Az egymásra hangolódás megengedi az óvónőnek, hogy megengedhesse a gyermeknek megmutatni önmagát, valamint, hogy az egymáshoz közeledést ő maga is szabályozhassa felnőtt és gyermek között egyaránt. A gyermekek egymásra hangolódásában is sokat segíthet az óvónő. Közös játékok, éneklések, zenélések teremtenek közös nyelvet, jó hangulatot. Csak a tiszteletben kialakított kapcsolat válik mindenki számára értékessé, egymást értővé, szeretettel átöleltté.
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. őszi (I.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-09-10.
