Az újesztendő köszöntése mindig fontos esemény volt a családoknál. Karácsonytól a regősök járták a házakat énekes köszöntőikkel, mondókáikkal:

  • Kelj fel gazda, kelj fel;
  • Adjon Isten füvet, fát;
  • Háromkirályok-járás,

aztán vízkereszttől megkezdődik a tél temetése, a farsang időszaka.

“Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogságot hazánkban,
ebben az új évben!”

A moldvai csángó magyar falvakban még ma is él az a szokás, hogy gyermekek kisebb csoportja egy-egy marék búzával vagy kukoricával a zsebében beállít a közeli rokonsághoz köszönteni.

?Adjon Isten bő bort, bő búzát, áldást, egészséget, szerencsét az új esztendőben? – kántálják, és a magokat szétszórják a konyhában. A házigazda süteménnyel kínálja a gyermekeket, és titkon megszámolja az első csoportot, hiszen ha a fiúk voltak többen, több kakaska, ha a lányok, akkor több tyúkocska kel majd ki a tojásokból – de más állatszaporulatra is jósoltak így.

 

A fenti cikket a LurkóVilág felkérésére, Tündik Tamás, néptáncoktató írta.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2011. téli (V.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2012-12-05.