Sarlós Boldogasszony napja: július 2., az aratás képletes kezdete… Úgy tartották, hogy Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekr?l és a madarakról. Az emberek a templom fala mellé támasztották az aratás eszközeit, hogy áldás legyen rajtuk, s majdan az aratáson. Mise, istentisztelet után szinte a fél ország népe énekelve indult a határba.
Ami az Ikrek havában szárba szökken, a Rák honában kalászát, gyümölcsét kapja: ilyenkor címerét hozza már a kukorica, virágját a mák, meg a krumpli, Isten terített asztalává változik a határ, amelyet körbeülhet a földi mindenek él? nagycsaládja.
Mária látogatása Erzsébetnél
A gyermekét váró Máriának Erzsébetnél, keresztel? Szent János édesanyjánál való látogatását ünnepeljük e napon. A mindenkori határ minden búzafeje ilyenkor nehézkes Mária, minden kalász-méhben élet simul, a Boldogságos Isten-anya, Babba gyermeke. Ez a nap adta alkalmát a szegények gondozásának és az anyaság ünneplésének, mivel minden édesanyában van Boldogasszony tulajdonságából, az önfeláldozó, ajándékba adott szeretetb?l.
Sarlós Boldogasszony a szegények és a szükségben szenved?k gondvisel?je, a betegségben, fogságban gyötr?d?k pártfogója, a halottak oltalmazója. A várandós édesanyákra is ? vigyáz.
Sarlós Boldogasszony a népi hagyományban
E napon jóval napfelkelte el?tt hálaadás zengett minden falusi templomunkban, hogy a Jóisten megadta a mindennapi kenyérnek valót, az ?életet?, amelyb?l jut a szegényeknek és az ég madarainak is. Úgy tartották, hogy Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekr?l és a madarakról. Az emberek a templom fala mellé támasztották az aratás eszközeit, hogy áldás legyen rajtuk, s majdan az aratáson. Mise, istentisztelet után szinte a fél ország népe énekelve indult a határba.
A nagycsaládokat ezen a hajnalon a nagyasszony, a család asszony-öregje vezette, s ? vágott három marok búzát sarlójával az érett gabona legszebbjéb?l, s kötötte át piros szalaggal. E kicsi kezd? kéve neve Jézus volt, ezt körbetérdepelve köszönték meg az Úrnak a termést. A Jézuskéve szalmája került Karácsonykor a születés asztala alá: Jézusnak Jézussal ágyaztak. Új vetéskor kimorzsolták bel?le a szemet, és a vet?mag közé keverték, hogy az elvetett búzán is Isten áldása legyen. Néhol az aratás végén kötötték a Jézuskévét.
A régi id?kben, s még a XVIII. században is az asszonyok arattak sarlóval, a férfiak kötözték a kévéket. Kalotaszegen ez a temet?ben, a fejfákról is leolvasható: a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Eleink hite szerint a Sz?zanya arat, és a Fiára hagyja, hogy gy?jtsön, és a konkolyt a búzától elválassza.
A világ Világossága
?Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap.? – szól a mondóka. És valóban, a világ Világossága ott van minden búzamagban, amelyb?l a kenyér készül. Eleink a megszegés el?tt a kerek kenyér aljára késsel keresztet karcoltak, hogy ne csak a testnek, hanem a léleknek is a táplálója lehessen a kenyér.
Ebben az id?szakban nyílik a legtöbb féle-fajta virág, amelyek mind arról mesélnek, milyen gazdag a Nap földi kedve, de a virágok legnagyobb gyógyító erejét Nagyboldogasszony adja (augusztus 15.), amikor a gyógyító füvek, virágok gy?jtésének jön majd el az ideje. A régi ember életének megszabott rendje volt. A Mindenséghez illeszked? rendben, harmónikusan, egész-ségben járta útját. A keresztény ünneprenddel egybefonódó ?si ünnepkör részét képez? Hétboldogaszszony szent id? hozta kitüntetett napjai alkalmat adnak arra, hogy mindenkiben megvalósuljon a Rend, a harmónia az élet dolgaiban, a természet és ember viszonyában. Jó lenne ezt az utat újra megtalálni.
(Illusztráció: Bazsonyi Arany fest?m?vész munkája)
Szóbontan: Kalász (forrás: Kolumbán SÁndor)
KALÁSZ ? A kenyérgabona-féléknek, illetve a pázsitf?féléknek összetett füzérvirágzata, termése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A KALÁSZ nem szláv szó, hanem magyar! Figyeljék meg, ha fordítjuk, mennyi cs?rés-csavarást elvisel, és mégis mindannyi értelmes szó, melyek alapértelmükben köt?dnek egymáshoz: KALÁSZ, SZÁLKA, SZAKÁLL, SZÁLAK, KASZÁL. Ezek mind SZÁLKÁsak, és mind KASZÁLhatóak. A CzF Szótár ezt írja: ?Jelent általán gabonafejet, melyben a gabonaszemek rejlenek; s azon SZÁLKÁs hüvelykék, melyek a szemeket zárják, toKLÁSZOK-nak neveztetnek. [?] Némely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csövét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni codexben kalász szálka helyett használtatik. „Mit látod kedég a kalászt te atyádfia szemében, és a gerendát te szemedben nem látod?” [?] Egyezik vele a tót: klasz.? Kiem. K.S. Nem kell hozzáadni semmit. De lehet el?venni egy szlovák nyelvszótárt, és tornáztatni a szlovák nyelvet! Lám tud-e ennyi változatot a KALÁSZ szóra?
Mert ha tőlük volna?., akkor kétszer annyi bizonyíték van ott az eredetre…
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. nyári (I.évf. 2.sz.) számában jelent meg.
