A húsvéti időszakban, Szent György havában újra éled a természet. Virágba borulnak a fák, a madarak fészket raknak, nászát üli minden a teremtett világban. A természet ritmusával összhangban élő ember számára a hosszú téli időszak után az új élet kezdete jelentette a legnagyobb ünnepet.
A húsvéti időszak gazdag népi szokásvilágában felfedezhetjük az ember és környezetének teljes megújítását célzó tudatos törekvést. A városi ember számára ez napjainkban már csupán a ?húsvéti nagytakarítás? formájában maradt fenn, a népi szokásvilágban azonban ez magába foglalta a négy alapelem tavaszi ?megújhodását?, megszentelését is, amelyek harmonikus jelenléte magában hordozza az új élet születésének lehetőségét.
Föld elem:
A földek megszentelése a határkerülés hagyományában fedezhető fel, amikor is a nagypénteki és nagyszombati földeken való munkavégzés tilalma után, Húsvétvasárnapra virradóra bő termésért és békességért imádkozva és énekelve kivonult a falu lakossága a földekre. A határjárás egyrészt a föld és a jövőbeni termés mágikus védelmét, másrészt a birtokba vevés kifejezését szolgálta a tavasz kezdetén.
Víz elem:
A nagyszombat éjjeli ceremónia része az ?új víz? szentelése. Ezzel a vízzel keresztel a pap a jövő év nagyszombatjáig, de ebből a vízből az otthonokba is került. A megszentelt vízből ?ittak egészséget? az emberek, ezzel mosakodtak meg, de adtak belőle a jószágoknak is.
A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető hétfőnek nevezték Húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára. Ekkor a legények akár erőszakkal is a kúthoz hurcolták, majd vödörrel alaposan meglocsolták az eladósorba kerülő leányokat, hiszen ők adják majd tovább az életet, őket kell ?életre locsolni?.
Szokás szerint három helyen locsolták meg a lányt: életre keltették szellemében (fej), lelkében (mellkas) és testében (szoknyája alá).
Tűz elem:
Húsvétkor a tüzet is ?megújították? a régiek. Nagycsütörtökön eloltották a tüzet, nagypénteken nem sütöttek kenyeret. A nagyszombati szertartás során szítottak ?új tüzet? a tűzszentelés szertartás alkalmával – hajdan ez volt az évben az egyedüli tűzgyújtó alkalom, ezt őrizték az év folyamán. Az első magyar összefüggő nyelvemléket, a Halotti beszédet őrző 12. századi Pray-kódex így emlékezik meg erről: ?…minden házban kioltva a régi tüzet, osszák szét az új tüzet a lakosság között?.
Levegő elem:
Népi hagyományainkban a levegő elem megtisztulását felfedezhetjük a harangok nagycsütörtöki elhallgatása után a nagyszombati első harangozásban, amely a feltámadás örömhírét adja tudtul mindenki számára. Emellett nagyszombaton az éjféli harangszókor kinyitották az ablakokat, hogy a tiszta, előkészített otthonokba a friss levegővel együtt beszálljon a húsvéti áldás.
A megújult ember képes szeretettel fordulni mások felé, és életre szóló barátságot kötni. Húsvét ünnepén fölkeresték egymást a rokonok, a haragosok kibékültek egymással. A húsvétot követő vasárnap, Fehérvasárnap volt szokásban a komaválasztás, komatál-küldés, mátkálás. A nem vérrokon legények vagy lányok egész életükre testvérré fogadták egymást, a komaságot azonban mindig egynemüek kötötték.
Húsvéti népi szokásaink szorosan egybefonódtak a keresztény hitvilággal, amely a 40 napos böjti felkészülési időszak után ekkor ünnepli Krisztus feltámadását.
Virágvasárnap (Húsvétvasárnap előtti vasárnap) Jézus Jeruzsálembe bevonulásának ünnepe. Ehhez a naphoz kapcsolódik a barkaszentelés. E napon volt szokás a zöldágazás – a lányok a tavasz behozatalának jelképeként zöld ágakkal, énekszóval vonultak végig a falu utcáin. A ?Bújj, bújj zöld ág? játék is ennek a napnak a szokása volt. Ismert még a kiszehajtás ? a telet jelképező felöltöztetett szalmabábut énekszóval vitték végig a falun, majd vízbe vetették, vagy elégették.
Nagycsütörtökön költötte el Jézus az utolsó vacsorát tanítványaival, majd ezen az éjjelen fogták el.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának és temetésének napja. Teljes a csönd e napon, szigorú böjti nap. Tojásfestés napja, amit hagyományosan csak pirosra festettek a lányok – Jézus kiontott vére okán.
Nagyszombaton Jézus a sírban fekszik, a várakozás napja.
Húsvétvasárnap virradón Jézus feltámadására, a halál felett aratott győzelmére emlékezünk. A nagyszombat éjjeli szertartások már a feltámadás örömhírét hívatottak hirdetni. E napon vett magához húst a az addig böjtölő ember – innen ered a hús-vét elnevezés.
Olvasóink figyelmébe ajánljuk Czárán Eszter – Világnak Virága (www.vilagnakviraga.hu)című könyvét, amelyet cikkünkben felhasználtunk. A könyv magyar műveltségünket öleli fel napról-napra, ősi szokásaink, meséink, játékaink, dalaink, mondáink, ünnepeink csokorba gyűjtésével. Az évkörhöz kapcsolódó rendszerű könyv két korosztálynak szól: a mesék, mondókák révén óvodásoknak és kisiskolásoknak, mondáink, népdalaink alapján ?komoly? iskolásainknak.
Lőrincz Emese, alapító szerkesztő írása
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. tavaszi (I.évf. 1.sz.) számában jelent meg.
