Minden mozgásforma, mozgásos játék célja, hogy segítse a gyermeket természetes belső ritmusához viszszatalálni, ősi mozgásformáit újra felfedezni. Mindebben önmagát tanulja, alakítja, gyógyítja.
Már az intrauterin élet első szakaszában megéli a beágyazódni készülő sejt az aktív és passzív mozgást, a mozgatás vagy mozgás elfogadását, az aktivitást és a növekedést. A magzat első, önindította mozgása az anyaméhben rögtön „tánclépésekkel” kezdődik, amit fötális táncnak hívunk, amivel megajándékozza az édesanyát és a „külvilágot”, megteremtve a kommunikáció egy új lehetőségét .
A mozgás tehát üzenet, és az élet elfogadásának jele. A születés is az aktív mozgás és a passzív mozgatás harmóniáját teremtheti meg, ami a gyermek energikus, erőteljes mozgásformáival mintát adnak az élet további nehézségeinek, konfliktusainak megoldásához. A világgal bátran szembenéző megérkezés aktív energiája találkozik a „világ” befogadó energiájával. A születés utáni mozgásfejlődés ezeknek az aktív és passzív mozgásformáknak a lenyomatát követi, a maguk természetes mintázataival (pl. elemi mozgásminták, reflexek), melyek dinamikájukban mutatják a gyermek és környezete között elindított, mozgásban kifejezett kommunikációját.
A mozgás kezdettől fogva, és egyre növekvő mértékben hordozza a belső indítás szándékát, mely az idegrendszer érésével, az izmok készenlétével egyre hatékonyabban nyilvánul meg. Ennek a folyamatnak az elősegítése nagymértékben függ a környezet „simogató előhívásától”, mely egyben a külvilág „bizalmas bíztatása” a mozgásfejlődés serkentésére. Minél több az érintés, annál folyamatosabb, lágyabb, harmonikusabb maga a mozgás.
Minden idegrendszeri, genetikai, vagy más egészségügyi probléma, valamint a környezet érzelmi el nem fogadása problematikussá, nehezítetté, és szaggatottá teszik a mozgást.
A lassú, nyugodt mozgás segíti a mozgáskoordináció fejlődését, az új, képekhez kötött mozgásformák kialakulását. A nyugodt tempójú mozgás megnyugtatja, szabályozza a légzést. A mozgás megmozgatja a lelket is, a lélekmozgással pedig maga a Lélek változik, hangolódik egyre inkább örömre, boldogságra.
Ennek következtében változik a testtartás, a kezek tevékennyé válnak, egyre magabiztosabbá válik a mozgás, és vele együtt hosszú távon is megerősödik a pszichés jóllét.
A mozgásos öröm összeköti a gyermekeket páros és csoportjátékaikban, az udvaron való együttjátszásban, a körjátékokban, a testnevelés foglalkozás kooperatív játékaiban egyaránt. Így valódi csoportalakító erő, miközben erősíti az önbizalmat, az önelfogadást, az önértékelést .
Dr. Gőbel Orsolya, pedagógiai szakpszichológus, SZPT terápia létrehozója, Varázsjáték foglalkozásaink vezetőjének írása
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2010. nyári (IV. évf. 2. sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2010-07-24.
