A gyermek nagyon mélyen átél mindent. Minden öröm, minden találkozás, minden felfedezés, a gyermek szemében láthatóvá válik. A gyermek megtapasztalja és mindig újból átéli a veszélyt, a fenyegetést, a törékenységet, amelyet az élet tár elé. Például: látja, hogy egyes dolgok eltörnek, tönkremennek. Azt is észreveszi, hogy a virágok elhervadnak, vagy egy állat elpusztul. Előfordulhat, hogy az édesanya beteg lesz, vagy egy barát meghal. Ezek az esetek a gyereket megrendítik.
Valami, ami számomra létezik, amit én birtokolok, amit én szeretek és aki engem szeret, aki az én életemet széppé teszi; veszélyben van, többé nem létezik, eltűnt és többé nem tér vissza.
A gyereknek az első halál-tapasztalata akkor megy végbe, amikor egy ilyen eset fordul elő az életében. Ekkor a gyermekben felébred az aggodalom, a fenyegető veszély, a gyász, a szenvedés, a fájdalom átérzése. Ezt a gyermek sokszor rajzokban, képekben juttatja kifejezésre. Például: összeomlott házak, lángba borult házak, fekete, sötét felhők, eső, vihar, éjszaka, sötét képek és barlangok.
Hasonló képekkel találkozik a gyermek a mesékben. Nagyon sok mese tartalmaz olyan képeket, amelyek aggodalmat, veszélyt és halált fejeznek ki. De a mesékben ott van a reménynek is a csirája, amely bizalmat ébreszt a gyermek lelkében, hogy érdemes élni, mert a végén minden jóra fordul.
A gyermek a mesékben felfedezi az saját aggodalmait és megtanulja azokat legy?zni. Ez a bátorság, amellyel a gyermek képes érzéseit legy?zni, olyan pozitív légkörben alakul ki, amelyben a gyermek ráébred arra, hogy a veszélyes id?ket át lehet szenvedni és túl lehet élni.
A gyermeknek az ilyen fájdalmas helyzetekben szüksége van valakire, akir?l tudja, hogy az komolyan veszi és szereti. Ez a szeretet a gyerekkel szembeni segít? magatartásban nyilvánul meg.
Az állatnak, embernek a halála kérdéseket ébreszt fel a gyermek lelkében. Mindez hova jutott? Hova került ez az állat? Az el-nem-múlás utáni vágy mind éberebb lesz a gyermek lelkében. Ebben a problémában a gyermeket vissza kell vezessük a földhöz, a természethez, ahol állandó változás megy végbe: elmúlások és újrakezdések. Ezek megadják a gyermek lelkében felébredt kérdésekre a feleletet.
Például: a gabonaszem, vagy bármelyik gyümölcsmag elhal és így új gyümölcsöt hoz. A krumplit is, ha elültetik, elrothad és sok krumpli lesz bel?le.
Az óvón?nek és a szül?knek a feladata, hogy ezt a természeti folyamatot, amely végbemegy a természetben, áttekinthet?vé és megtapasztalhatóvá tegyék a gyermek számára. Így könnyebb lesz a keresztény hitre térni és a gyermekben felébreszteni a reményt, hogy a halálban az élet csirája van. Annak kutatásában, hogy hol találja meg az ember az élet boldogságát, s arra a kérdésre, hogy miért is van a szenvedés, a nyomor és végül a halál, megtaláljuk a feleletet az élet tapasztalataiból.
A történetekben, mondákban, mesékben kifejezett élettapasztalat a gyermek lelkivilágát nagyon mélyen érinti, gazdagítja az ? képzeletét és tapasztalati horizontját ahhoz, hogy megértse az üdvösség történetét.
Nagyon ajánlatos az óvodai id?szakban a Naimi ifjú történetét és a Csipkerózsika meséjét összekapcsolni, vagy egy kicsit párhuzamba hozni.
A mese átélése révén képes lesz a gyermek az üdvösségtörténetet jobban átélni és megérteni.
Csipkerózsika – 100 évig tartó álma
A Csipkerózsika mesében megtapasztaljuk a halálnak a veszélyét az emberre nézve. Az ember számára el van rendelve a halál, már bölcs?jét?l kezdve. Ahogy az ember az életbe lépett, ugyanúgy a meghalásnak a törvénye is életbe lépett. Az újonnan megszületett gyermekhez, odalépnek a javasasszonyok és megszemélyesítik a jó kívánságokat, amelyeket az emberek a bölcs?nél szoktak kinyilvánítani az újszülöttnek: egészség, szerencse, szépség, erény, jó barátok, hosszú élet.
A 11-ik javasasszony után, nem jó kívánsággal megjelenik a 13-ik. ? egy hívatlan vendég, aki a gyermeknek a halálát jósolja. Az élettel együtt a halál is el? van írva az ember számára. Ez tragédia? Igen, ha a történet nem folytatódna és nem volna remény. A 12-ik jósn? még nem fejezte ki kívánságát. ? el?lép és átalakítja a halált 100 évig tartó álommá. A mesében megjelenik egy herceg, aki a leányt a szeretetnek egy érintésével új életre ébreszti.
A Naimi ifjú feltámasztása (Lk.7,11 – 7,17 után)
A Naimi ifjú feltámasztása cím? evangéliumi példabeszédben, az Úr Jézus a mennyei Atyát, mint irgalmas Istent tárja elénk, aki a könnyeket letörli, a fájdalmat elveszi, aki az élet Istene és nem a halálé. A gyerekek ezt a történetet jobban átélik és megértik, ha egy játékban jut kifejezésre.
| Óvón? | Játék menete |
| A mi történetünkben a következ?kr?l hallhatunk:
|
Az óvón? el?vezet egy gyermeket, aki a Naim-i ifjú szerepét fogja játszani a központban. A gyerek arcmozdulattal és taglejtéssel bemutatja a jelzett szöveget. A gyermek a földön elnyújtózkodik és hosszabb ideig mozdulatlan marad. |
| A mi történetünkben, még létezik valaki: Ez a fiúnak az édesanyja.
|
Az óvón? az édesanya szerepét játszó gyermeket a kör közepére vezeti és egy kis székre leülteti. Az édesanya játssza mindazt, amit az óvón? mesél.3-4 gyermek odalép, zöld terít?kkel körülveszik az anyát és betakarják.
|
| A mi történetünkben megjelenik a Názáreti Jézus:
|
Ezt xilofon hangja festi alá. Harangjátékkal festjük alá. Egy gyertyát gyújtunk meg és körbe visszük.
|
Jézus megérkezik a városba.
Jézus mondja: |
Az óvón? az édesanyához megy, megérinti ?t, felegyenesíti és kiemeli a magába roskadásból.
|
| Jézus a fiúhoz megy. ? mondja a körülállóknak: Takarjátok ?t ki!? megérinti az ifjút. Mondja neki: Egyenesedj ki. Állj fel. Kelj életre. Lélegezzél. Isten nem akarja az ember halálát, hanem azt, hogy éljen. A mi Istenünk az élet Istene.Jézus visszaadja az édesanyának a fiát. Az édesanya, a fiú és a körülállók csodálkoznak. ?k érzik: A mi Istenünk, egy jóságos Isten. Jézus Istent?l jön. Legyen teljes, er?s a bizalmunk. A halállal nem fejez?dik be az élet. Jézus visszahoz a halálból az életre. A szenvedés nem az utolsó állomás. Isten letörli a könnyeinket. ?k dicsérték és magasztalták Istenüket. |
Az óvón? a fiúhoz lép, hagyja, hogy kitakarják. Megérinti az ifjút és az ifjú feláll.
Az óvón? a fiút visszaadja az édesanyjának.
Magasztaló ének vagy tánc. |
Temetőlátogatás és gyertyagyújtás.
Nagy Enikő (Krisztina nővér), óvodavezető írása
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-11-04
