A gyermek nagyon mélyen átél mindent. Minden öröm, minden találkozás, minden felfedezés, a gyermek szemében láthatóvá válik. A gyermek megtapasztalja és mindig újból átéli a veszélyt, a fenyegetést, a törékenységet, amelyet az élet tár elé. Például: látja, hogy egyes dolgok eltörnek, tönkremennek. Azt is észreveszi, hogy a virágok elhervadnak, vagy egy állat elpusztul. Előfordulhat, hogy az édesanya beteg lesz, vagy egy barát meghal. Ezek az esetek a gyereket megrendítik.

Valami, ami számomra létezik, amit én birtokolok, amit én szeretek és aki engem szeret, aki az én életemet széppé teszi; veszélyben van, többé nem létezik, eltűnt és többé nem tér vissza.

gyereknek az első halál-tapasztalata akkor megy végbe, amikor egy ilyen eset fordul elő az életében. Ekkor a gyermekben felébred az aggodalom, a fenyegető veszély, a gyász, a szenvedés, a fájdalom átérzése. Ezt a gyermek sokszor rajzokban, képekben juttatja kifejezésre. Például: összeomlott házak, lángba borult házak, fekete, sötét felhők, eső, vihar, éjszaka, sötét képek és barlangok.

Hasonló képekkel találkozik a gyermek a mesékben. Nagyon sok mese tartalmaz olyan képeket, amelyek aggodalmat, veszélyt és halált fejeznek ki. De a mesékben ott van a reménynek is a csirája, amely bizalmat ébreszt a gyermek lelkében, hogy érdemes élni, mert a végén minden jóra fordul.

A gyermek a mesékben felfedezi az saját aggodalmait és megtanulja azokat legyõzni. Ez a bátorság, amellyel a gyermek képes érzéseit legyõzni, olyan pozitív légkörben alakul ki, amelyben a gyermek ráébred arra, hogy a veszélyes idõket át lehet szenvedni és túl lehet élni.

A gyermeknek az ilyen fájdalmas helyzetekben szüksége van valakire, akirõl tudja, hogy az komolyan veszi és szereti. Ez a szeretet a gyerekkel szembeni segítõ magatartásban nyilvánul meg.
Az állatnak, embernek a halála kérdéseket ébreszt fel a gyermek lelkében. Mindez hova jutott? Hova került ez az állat? Az el-nem-múlás utáni vágy mind éberebb lesz a gyermek lelkében. Ebben a problémában a gyermeket vissza kell vezessük a földhöz, a természethez, ahol állandó változás megy végbe: elmúlások és újrakezdések. Ezek megadják a gyermek lelkében felébredt kérdésekre a feleletet.

Például: a gabonaszem, vagy bármelyik gyümölcsmag elhal és így új gyümölcsöt hoz. A krumplit is, ha elültetik, elrothad és sok krumpli lesz belõle.

Az óvónõnek és a szülõknek a feladata, hogy ezt a természeti folyamatot, amely végbemegy a természetben, áttekinthetõvé és megtapasztalhatóvá tegyék a gyermek számára. Így könnyebb lesz a keresztény hitre térni és a gyermekben felébreszteni a reményt, hogy a halálban az élet csirája van. Annak kutatásában, hogy hol találja meg az ember az élet boldogságát, s arra a kérdésre, hogy miért is van a szenvedés, a nyomor és végül a halál, megtaláljuk a feleletet az élet tapasztalataiból.

A történetekben, mondákban, mesékben kifejezett élettapasztalat a gyermek lelkivilágát nagyon mélyen érinti, gazdagítja az õ képzeletét és tapasztalati horizontját ahhoz, hogy megértse az üdvösség történetét.

Nagyon ajánlatos az óvodai idõszakban a Naimi ifjú történetét és a Csipkerózsika meséjét összekapcsolni, vagy egy kicsit párhuzamba hozni.

A mese átélése révén képes lesz a gyermek az üdvösségtörténetet jobban átélni és megérteni.

Csipkerózsika – 100 évig tartó álma

A Csipkerózsika mesében megtapasztaljuk a halálnak a veszélyét az emberre nézve. Az ember számára el van rendelve a halál, már bölcsõjétõl kezdve. Ahogy az ember az életbe lépett, ugyanúgy a meghalásnak a törvénye is életbe lépett. Az újonnan megszületett gyermekhez, odalépnek a javasasszonyok és megszemélyesítik a jó kívánságokat, amelyeket az emberek a bölcsõnél szoktak kinyilvánítani az újszülöttnek: egészség, szerencse, szépség, erény, jó barátok, hosszú élet.

A 11-ik javasasszony után, nem jó kívánsággal megjelenik a 13-ik. Õ egy hívatlan vendég, aki a gyermeknek a halálát jósolja. Az élettel együtt a halál is elõ van írva az ember számára. Ez tragédia? Igen, ha a történet nem folytatódna és nem volna remény. A 12-ik jósnõ még nem fejezte ki kívánságát. Õ elõlép és átalakítja a halált 100 évig tartó álommá. A mesében megjelenik egy herceg, aki a leányt a szeretetnek egy érintésével új életre ébreszti.

A Naimi ifjú feltámasztása (Lk.7,11 – 7,17 után)

A Naimi ifjú feltámasztása címû evangéliumi példabeszédben, az Úr Jézus a mennyei Atyát, mint irgalmas Istent tárja elénk, aki a könnyeket letörli, a fájdalmat elveszi, aki az élet Istene és nem a halálé. A gyerekek ezt a történetet jobban átélik és megértik, ha egy játékban jut kifejezésre.

 Óvónõ  Játék menete
A mi történetünkben a következõkrõl
hallhatunk:

  • Õ egy ifjú.
  • Õ nem hall többé
  • Õ nem lát
  • Õ nem tud többé felállni és ülni.
  • Õ nem tud érezni
  • Õ már a végét járja
  • Õ a földön fekszik
  • Õ már nem lélegzik
  • Õ itt fekszik mereven,
  • az élete kialudt.
Az óvónõ elõvezet egy gyermeket, aki a Naim-i ifjú szerepét fogja játszani a központban.
A gyerek arcmozdulattal és taglejtéssel bemutatja a jelzett szöveget.
A gyermek a földön elnyújtózkodik és hosszabb ideig mozdulatlan marad.
A mi történetünkben, még létezik valaki:
Ez a fiúnak az édesanyja.

  • Õ leereszti a fejét.
  • Teljesen levert a fájdalomtól és a szenvedéstõl.
  • Õ teljesen magába merült a nagy gyász miatt.
  • Körülötte sötétség van. Õ már nem lát semmit.
  • Az õ legkedvesebbje, a mindene, az egyetlen fia itt fekszik, az élete kialudt.
Az óvónõ az édesanya szerepét játszó gyermeket a kör közepére vezeti és egy kis székre leülteti. Az édesanya játssza mindazt, amit az óvónõ mesél.3-4 gyermek odalép, zöld terítõkkel körülveszik az anyát és betakarják.

 

A mi történetünkben megjelenik
a Názáreti Jézus:

  • Végigjárja a városokat és a falvakat.
  • Az emberek látni akarják Jézust.
  • Hallani akarják, meg akarják érinteni.
  • Az emberek érzik:
  • Jézus jót tesz, gyógyít.
  • Jézus örömhírt hoz nekünk, amely boldoggá tesz bennünket.
  • Jézus mondja:
    Isten egy jó Atya.
    Isten minden könnyeket és szomorúságotokat le fogja törölni.
    Isten az öröm Istene.
    Isten nem engedi, hogy örökre meghaljatok.
    Õ új életre fog titeket támasztani.
    Õ visszaadja nektek az életet, mert az élet Istene.
 

 

 

Ezt xilofon hangja festi alá.

Harangjátékkal festjük alá.

Egy gyertyát gyújtunk meg és körbe visszük.

 

 

Jézus megérkezik a városba.

  • Látja az édesanyát.
  • Látja a halott fiát.
  • Átérzi az édesanya fájdalmát és részvéttel van iránta.
  • Az édesanyához megy.
  • Megérinti õt. Így szól hozzá:
    Ne sírj! Légy bátor!
  • Felemeli az asszonyt.
  • Kiemeli õt a fájdalmából.

Jézus mondja:
Isten le akarja törölni a te könnyeidet.
A mi Istenünk az öröm Istene és nem a gyász Istene.

 

Az óvónõ az édesanyához megy, megérinti õt, felegyenesíti és kiemeli a magába roskadásból.

 

Jézus a fiúhoz megy. Õ mondja a körülállóknak:
Takarjátok õt ki!Õ megérinti az ifjút. Mondja neki:
Egyenesedj ki.
Állj fel.
Kelj életre.
Lélegezzél.
Isten nem akarja az ember halálát, hanem azt, hogy éljen.
A mi Istenünk az élet Istene.
Jézus visszaadja az édesanyának a fiát.
Az édesanya, a fiú és a körülállók csodálkoznak.
Õk érzik: A mi Istenünk, egy jóságos Isten.
Jézus Istentõl jön.
Legyen teljes, erõs a bizalmunk.
A halállal nem fejezõdik be az élet.
Jézus visszahoz a halálból az életre.
A szenvedés nem az utolsó állomás.
Isten letörli a könnyeinket.
Õk dicsérték és magasztalták Istenüket.
 

 

Az óvónõ a fiúhoz lép, hagyja, hogy kitakarják. Megérinti az ifjút és az ifjú feláll.

 

Az óvónõ a fiút visszaadja az édesanyjának.
Anya és fia átölelik egymást.

 

 

Magasztaló ének vagy tánc.

Temetőlátogatás és gyertyagyújtás.

 

Nagy Enikő (Krisztina nővér), óvodavezető írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-11-04