A népi hagyomány szerint a lányos házaknál Nagypéntekre esett a tojásfestés napja, és reméljük, hogy sokan élünk még ezzel a szép szokással. A következőkben a természetes anyagokkal történő tojásfestésről olvashatsz bővebben, hogy Húsvétig legyen időd beszerezni a hozzávalókat.
Bár a mai rohanó világban mindig időszűkében van az ember, ettől függetlenül érdemes kipróbálni a hagyományos, természetes anyagok felhasználását tojásfestéshez. Így nemcsak egyedivé varázsolhatjuk a locsolóváró remekműveket, hanem sok mesterséges anyagtól kíméljük meg magunkat, és másokat.
Hideg és meleg színezés
A legegyszerűbb tojásfestési eljárás, ha magába a tojásfőző vízbe tesszük bele a színező anyagokat, így amíg a tojás megfő, addig el is nyeri színét. Ha még erősebb színt akarunk, akkor főzés után hagyjuk még tovább állni a tojásokat a lében.
Az írókázott tojásra természetesen már a készre főzés (vagy kifújás) után visszük fel viasszal a mintát, így annak színezése a visszahűtött lében történik, amiben a viasz nem olvad le!
Természetes tojásfestő anyagok
- Legegyszerűbb és legolcsóbb hozzájutni tavasz idején a vöröshagymához. A letisztított héjat beletesszük egy fazékba, annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellepje, és már lehet is beletenni a tojásokat. Attól függően, hogy mennyi hagymahéjat használunk, illetve mennyi ideig főzzük benne a tojásokat, különböző színárnyalatokat kapunk, mély barnától a terrakottaszínig.
- Hasonlóképpen járhatunk el a nyerscékla héjával. A színárnyalat ebben az esetben a bíborszíntől a világos liláig is terjedhet.
- Kevésbé ismert a vöröskáposzta és a lencselé színfestő tulajdonsága, amely kék színre festi meg a tojást.
- Bürökből zöldet, vadalma héjából sárga színt nyerhetünk. Az eljárás megegyezik az előzőekkel.
Tojásfestés után
A színre festés után a tojásokat zsírral fényesítsük oly módon, hogy a felesleges zsírt szalvétával itassuk fel! A szín ekkor válik igazán élővé. Kis kosárkába téve igazi dísze lesz a húsvéti asztalunknak.
Sulyok Ágnes írása
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. tavaszi (I.évf. 1.sz.) számában jelent meg.
