Nemcsak az ünnepi készülődésnek, ráhangolódásnak van meg a sajátos lelki folyamata, hanem a Karácsony, Szilveszter környéki felfokozott hangulatból vissza is kell csöppenni a valóságba, és a megszokott rutinba. Mindez nekünk, felnőtteknek sem megy zökkenőmentesen, ezért azon se lepődjünk meg, ha a gyerekek az ünnepek lezajlása után ingerlékenyebbek, nehezebben kezelhetőbbek.

Biztosan rendkívül sok új élményben volt részük: a fenyőfa, az ajándékok, a sok ismerős arc, ételek, sütemények kavalkádja…Mindezeket nekik is fel kell dolgozni, el kell raktározni, amelyhez időre van szükségük, akármilyen rugalmasnak is tűnnek, és látszatra jól veszik a hétköznapitól eltérő körülményeket.

Normális esetben nem valószínű, hogy egy hét alatt találkozik valamennyi nagyszülővel, több ritkán látott rokonnal, szomszéddal ismerőssel is. Ha utazás is társul a téli szünethez, akkor az új környezetet is meg kell szoknia. Ilyenkor, valljuk be, mi felnőttek sem mindig vagyunk átlagos hangulatban, sokkal inkább a készülődés izgalma, fizikai fáradtsága keveredik, a fel-felbukkanó kétségeinkkel: elég lesz-e az étel, megfelelő-e az ajándék, sikerül-e olyan ünnepet varázsolnom, amilyenre vágytam? Néha sírunk örömünkben és meghatottságunkban, de az is előfordul, hogy a plafonon vagyunk, mert nem úgy jön ki a lapjárás, ahogy elképzeltük.

Szóval az eufória, a jókedv, a semmittevés vagy mozgalmasság, sőt időnként az „elegemvanazegészből” érzés természetes velejárói ennek az időszaknak. Ettől izgalmas, ezért is szeretjük, viszont adjunk időt magunknak, a gyerekeknek is, hogy megemésszék mindezt és kiengedjenek! Ne várjuk tőlük egyből a megszokott fordulatszámot az ünnepeket követő első néhány napban!

Gyerekeink tehát egyik ámulatból a másikba csöppenve hirtelen megint az óvodában találják magukat, mi pedig a munkahelyünkön. Így, ha tehetjük, próbáljuk az otthoni programokat kötetlenebbül szervezni, hagyni időt, hogy megszokják, kiélvezzék az új játékaikat, próbáljunk elnézőbbek lenni velük, ha apróságokon összevesznek vagy engedetlenebbek.Nem tudjuk, hogy bennük mi és hogyan csapódik le az ünnepáradatból.

Lehet, hogy éppen olyan részletek ragadták meg őket, és hagytak bennük nyomot, ami számunkra jelentéktelen. Nagyon sokan elveszünk ilyenkor a teendőkben, és a társasági életben, ami nem baj, de éppen ezért most beszélgessünk velük többet, vagy, ha azt igénylik, biztosítsuk számukra az elvonulást, és hagyjuk őket békén, hadd rendszerezzék magukban az élményeket a maguk eszközeivel.

Az Új év beköszöntével le is ülhetünk közösen megbeszélni, ha vannak esetleg bevezetendő új szabályok, vagy olyan dolgok, amit szeretnénk elhagyni. A kicsik is nagyon fogják élvezni ezt a komoly, felnőttes megbeszélést, és talán abból az apropóból, hogy új év kezdődött, jobban tudnak azonosulni a közösen kialakított célokkal. Nem kell világmegváltó terveket szőni, de néhány apróbb változtatást érdemes most bevezetni.

Fel lehet tenni a kérdést játékosan is, pl.: Mi az, amitől Te megszabadulnál az Új évben? Mi az, amit Apa vagy Anya gyakrabban csináljon? Mit szeretnél Te gyakrabban csinálni ebben az évben?

Azt hiszem, hogy a lista végtelen lehetne, és a számvetést is gondolom, mindenki eleget gyakorolja év közben is…

Boldog Új Évet Mindenkinek!

A fenti cikket a LurkóVilág felkérésére Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus írta.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-01-03