Rohanó hétköznapjainkat az ünnepek teszik széppé. Szükségünk van az ünnepre és az ünneplésre. Arra, hogy a nagy rohanásban kicsit megállítsuk az időt és örülni tudjunk. Azonban meg kell tanulnunk, hogyan ünnepeljünk! Sokat számít ebben, hogy ki mit látott otthon, és ki milyen szokásokat hozott családjából.

Öt gyermekes édesanyaként a lényeget a családi együttlétben látom. Legyen ez társasjátékozás, süti készítés vagy rendrakás. Az ünnepre készülés nagy lehetőség beszélgetésre, értékrendszer, ízlés kialakítására, formálására. Gyermekeink nevelése szempontjából egy cél érdekében való kitartásra, akaraterő erősítésére, empatikus készség fejlesztésére nagyon alkalmas időszak, pl. a karácsonyra készülés. Az adventi várakozás ideje sok lehetőséget ad a közös együttlétre, közös ajándékkészítésre. Az ünnepre készülésnek azonban nemcsak a külsőségekben kell megnyilvánulnia, (sütés-főzés, takarítás), hanem lelkileg is rá kell hangolódni, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Az édesanyáknak ebben nagy feladata és lehetősége van.

Az én családomban „angyalka húzással” kezdjük az adventet. Nálunk ez régi „hagyomány”. Advent első napján kicsik és nagyok egyaránt felírjuk a nevünket kis cédulákra, kalapba dobjuk, majd mindenki kihúz egy családtagot. Karácsonyig mindenki annak lesz az „angyalkája”, akit kihúzott: elhalmozza szeretettel, odafigyeléssel, apró kis ajándékokkal, jó cselekedetekkel. Persze, senki nem tudja, ki húzta őt ki. Karácsony este kell tippelni, megmondani, ki kire gondolt, vajon ki, kit húzott…
A valóság azonban nem mindig egyezik a gondolt angyallal, mert mindenki „kóborangyalkodik”, hogy nehezítsük a tippelést, tehát nemcsak a húzottunkkal teszünk valami jót. Ez családi életünk egyik legszeretetteljesebb, legvidámabb időszaka. Van, hogy reggelre egy párna alá dugott szétolvadt csokira ébredünk, vagy mindenki buzgón mosogat, takarít, bevásárol, nehogy én idő előtt rájöjjek, engem ki húzott. Így sok lehetőségünk van az egymásra figyelésre, szeretetkapcsolatunk erősítésére. Milyen jó lenne, ha nemcsak ebben az időszakban tudnánk ennyire egymásra figyelni!

Másik szokásunk, hogy gyerekeinknek kivágok zöld kartonból egy fenyőfát.Jócselekedetekkel, segítéssel ők díszíthetik karácsonyfává oly módon, hogy minden jóságért, segítésért díszt, gyertyát, stb. rajzolhatnak rá. Nagyon tudnak igyekezni. Fontos, hogy a jutalmazás gyakori legyen, ne csak a nap végén történjen, hogy kitartóak legyenek, és kedvüket ne szegjék!

Gyerekeinket már kis kortól próbáljuk rászoktatni, hogy nyitott szemmel járva, egymásra és társaikra figyeljenek. Vegyék észre, ha valaki szomorú, baleset érte, beteg. Próbáljanak segíteni a maguk módján. Elbeszélgethetünk velük, hogy vannak köztünk szegényebb gyerekek, akinek nincs annyi játéka, nem jut annyi ennivaló az asztalukra. Beszélgetésünk indítója lehet egy hajléktalan, koldus látványa utcán, tereken. Miben tudnának ők segíteni? Pl. összekészíthetnek egy ajándékcsomagot, azokból a játékokból, melyek még jó állapotban vannak. Fontos, hogy ne a vacakot, rongáltat adják oda, hanem azt, amelyiknek örülni tudna egy másik gyermek. Közösen elvihetjük egy karitatív szervezetnek, ahol megláthatják, hogy még sok ember van, aki gondol másokra. Ne csak azzal legyenek elfoglalva, hogy ők mit szeretnének, mire vágynak.

Minden évben szívszorító programunk a karácsonyi kórházlátogatás. Ekkor egy elfekvő kórházi részleget keresünk fel saját készítésű sütis tálcákkal, melyet gyerekeink osztanak ki a betegeknek. Egyik évben már nagyon nehézkesen ment a szervezés. Gondoltam, abban az évben kihagyjuk ezt a programot, de a gyerekeim rám szóltak, hogy mindenképpen kell mennünk, hiszen ez hozzá tartozik a mi karácsonyunkhoz. Talán már érzik azt, hogy jobb adni, mint kapni!

Ünnepi készülődésnél; terítésnél, díszek készítésénél, sütés-főzésnél fejleszthetjük ízlésüket, igényességüket. Sokszor dicsérjük meg őket! Fontos, hogy ők is részesei legyenek például a karácsonyi mézeskalács elkészítésének, kidíszítésének. Nagyon sok ötletet valóra válthatunk ezidőtájt. Mi almakoszorút szoktunk készíteni az ajtóra. A héjas almát karikára vágjuk, majd kiszárítjuk és felfűzzük drótra, amelynek végét összekampózzuk. Ide egy fenyőgallyat teszünk egy szép masnival. Az ünnepi asztalra már a gyerekek is ügyesen el szokták készíteni az almadíszt. Kifúrunk egy piros almát, beleteszünk egy vastagabb fehér gyertyát, beletűzünk egy fenyőágat, megkötjük egy szép szalaggal és mindenki tányérja mellé teszünk egyet.

Az ünnep, az ajándékozás öröm, főleg a saját készítésű ajándéknak, dísznek van nagy értéke, hiszen ebbe gyermekünk beleadta önmagát, szíve egész szeretetét! Így segíthetjük ünnepek táján, hogy megtanuljon képessé válni az örömre egész életében.

Sok örömet, boldog együttlétet kívánok szeretettel a LurkóVilág magazin olvasóinak.

 

Tarnai Krisztina, védőnő írása

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2010. téli (IV. évf. 4.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2010-12-13.