Még életem első munkahelyén ámulva hallottam, ahogy akkor már családos kolléganőm december 1-én tényként megállapította: “készen vagyok Karácsonyra!”

És valóban: minden ajándékot becsomagolt, majd gondosan a szekrénye mélyére zárt, kidíszítve. Az ünnepi ételsort összeállította, hozzávalókat beszerezte, mélyhűtötte.
A fát a férje szerzi be mindig, azt nem lehet ugyebár előre megvenni.

Gondolom felmerül a kérdés, hogy vajon mit csinál még egy hónapig, Karácsonyig? – Időt ad magának is: a lelkét készíti elő az ünnepre, hiszen erről szól az egész. Nem rohan, agyal, pörög, hanem sétál, olvasgat, beszélget a gyerekeivel, díszíti a lakást, és a lelkét. Persze ellátja a feladatait ugyanúgy, de milyen más minőség már ez!

Működhet így is? Ezek szerint igen. És mennyivel könnyebb dolgunk van nekünk, hiszen a vásárlásaink nagy részét már interneten is elrendezhetjük, sorban állás nélkül, a legjobb árakon. Elméletileg tehát nekünk, tizen’ évvel később, sokkal több időnk kellene, hogy legyen. Vajon így van ez?

Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, aki születésével a fényt hozta el számunkra. December 21-e a forduló: ettől kezdve valóban minden napunk egyre világosabb lesz! A lámpásoknak, a fellobbanó gyertyák fényének ez ad értelmet: segítünk a fénynek megszületni, saját szerény földi eszközeinkkel is űzzük a sötétet. Jó, ha van időnk ezt odabent is megtenni…

Amikor elérkezik november vége, mindig volt kolléganőmre gondolok, aki decemberben képes készülni “odabent” is, család, ezernyi stressz, munka mellett. És Karácsony napján nem idegeskednek, nem dolgozzák magukat agyon: együtt vannak, és általában néhány baráttal és egy üveg pezsgővel együtt elmennek libegőzni minden december 24. délelőtt.
Ezt a programos délelőttöt sajnos nem sikerült leutánoznom az azóta eltelt tíz esztendő egyikén sem, (vagy babát vártam, vagy túl kicsi volt még a gyerek, vagy a barátok tették ugyanezt), de az igazat megvallva az ajándékok beszerzését egyre előrébb hozom….

És ki tudja, lehet, hogy idén még ez az aznap délelőtti felszabadult vidámság is belefér?! Próbáljuk meg! Lehet, hogy csak szervezés kérdése…

 

Lőrincz Emese, alapító szerkesztő írása