Minden nemzet múltjából építkezik, ahogyan a magyar is. Történelmi nagyjaink példaként kell, hogy elénk tűnjenek, és utat mutassanak a jövő felé. Dicső kiállásukért, önfeláldozásukért a múlt felidézése során nem elég emlékeznünk, köszönettel tartozunk nemzeti hőseinknek. Törekvéseiket megvizsgálva felismerhetjük a célokat, melyekért ma is küzdenünk kell.

Óvodánkban fontosnak tartjuk a gyermekek nemzeti identitásának erősítését. Egy óvodás életében egy történelmi esemény-forradalom a XXI. században nehezen érthető. Könnyebb élménnyé, megérezhetővé tenni, ha eljátszhatják a hozzájuk közel vihető történéseket. Igyekeztünk tehát az egész hetet az ünnep köré tervezni, így már az ünnep előtt egy héttel elkezdtünk beszélgetni, képeket gyűjteni az 1848-as forradalomról, továbbá:

  • Történelmünkhöz kapcsolódó színezőket színeztek (csodaszarvas, címer, korona, zászló, térkép).
  • A térképen levő vármegyéket kiszíneztük, majd papírból huszárokat ragasztottunk rá.
  • Beszélgettünk anyanyelvünkről, arról, hogy Magyarország a mi hazánk, és Budapesten, Kőbányán élünk. Igyekeztünk Kőbányai eseményeket is bevonni az ünneplésbe, például Kőbányán több utcanév viseli az 1848-49-es hősök nevét. Ebből állítottunk össze egy csokorra valót a faliújságunkra a szülők számára képekkel illusztrálva.
  • Zászlókat készítettünk papírból (Bizonyára mindenki számára ismerős a “Piros, fehér, zöld- ez a magyar föld!” versike- zászlófestés közben ezt mondogatták gyermekeim.)
  • A hét folyamán az udvaron és a csoportszobában is várról, katonákról szóló játékokat játszottunk. (Adj sereg katonát!, Várfoglaló, Hódítós)
  • “Galacsin” kokárdát (összegyűrt kicsi papírdarabkákból ragasztottuk össze) készítettünk, majd a fiúknak csákót, a lányoknak pártát tettünk a fejükre.
  • Konzerves dobozból dobot készítettünk. Ehhez apukák is segítségünkre voltak. Az összegyűjtött konzervdobozokat átfúrtuk (gesztenyefúróval), átmadzagoltuk, így a gyerekek a nyakukba tudták akasztani.
  • Beszélgettünk Petőfi Sándorról, Kossuth Lajosról és Gábor Áronról.

Természetesen nem maradhatott el a vers- és daltanulás sem!

A közismert “Kossuth Lajos azt üzente” kezdetű dalt, Kányádi Sándor “Vitéz vagyok” című versét és Petőfi Sándor “Nemzeti dal”-át szavaltuk. A mondókák és lovagoltatók is szerepeltek a repertoárban.

Az ünnep napjára nemcsak a gyerekek, hanem az egész óvoda épülete ünneplőbe öltözött!

A Kék Madár csoportban a gyerekek péntek reggel ünneplőbe öltözve érkeztek, mindenkinek kokárdát tűztünk a ruhájára. A korábban gyűjtött képek segítségével beszéltünk az ünnepről, és eljátszottuk a toborzást, a huszárok búcsúztatását. A lányok pártát, a fiúk huszársapkát, illetve csákót viseltek. A csoportszobában menetelve, dobolva hajtották végre a feladatokat, tisztelegtek, fordultak “Jobbra át!”, “Balra át!”. Igazán átérezték, hogy “magyarnak lenni büszke gyönyörűség”!

Végezetül – bár szorosan nem az ünnephez tartozik – mégis teljesen ideillően meghallgattuk a “Bánk Bán – Hazám” áriát.  (Címkép forrás: www.delmagyar.hu )

 

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2011-03-21

Barabási Ibolya, óvodapedagógus írása