Háziállatokról szól verseket, mondókákat gyűjtöttünk itt össze. Kimaradt a kedvenced? Küldd el szerkesztőségünknek, hogy feltehessük!

 

Szabó Lőrinc:

Falusi Hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy “I-á!”

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút.

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.

Kányádi Sándor:

Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

 

Móricz Zsigmond:

A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
“Ilyenek a tehenek?”

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Weöres Sándor:

A kutya-tár

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

 

Zelk Zoltán:

Gida

Láttatok már kis gidát?
Ugye milyen kedves,
olyat ugrik, szinte száll,
szárnyakon is repdes.

S aztán hipp-hopp, kecske lesz,
kinő a szakálla,
mintha volna önmaga
öreg nagypapája.

Tamás István:

Az én cicám

Van egy cicám, tarka-barka,
Igazi kis huncut fajta.
Két füle közt kerek feje,
apró foltokkal van tele.

Nagybajuszán Tejföl ragyog,
átalussza ő a napot.
Éjszaka megy vadászútra,
a faluvégi gyalogútra.

Az útvégén van egy boglya,
sok kis egér bitorolja.
A kis cica itt vadászik,
az sem bántja, ha bőrigázik.

Ha megfogja az egeret,
játszik vele eleget.
Hol fel dobja, hol leejti,
megenni is elfelejti.

Felébred a kerek Nap,
haza ballag s tejet kap.
Elnyújtózik a nyugágyon,
Egér nevet a padláson!

 

Gazdag Erzsi:

Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.
Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.
A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.

 

 

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-10-02