3-4 éves kor alatt a beszédhiba általában nem tu­datosul. Habitu­sától függően (főként saját kor­osztályában) a gyermek bárkivel szóba elegyedik, meg tud nyílni, szívesen beszél anélkül, hogy feszélyezve érezné magát, amiatt, hogy bizonyos hangokat másképpen ejt, mint a többiek. Társai ebben a korban szintén figyelmen kívül hagyják beszédjének alaki tényezőit, és csak annak tartalmára figyelnek; számukra a ?jóka? ugyanúgy ?róka?, a ?szajt? ugyanúgy ?sajt?-ot jelent. 5-6 éves korban azonban kiemel­kedő jelentőségűvé válik az eset­leges be­széd­­hibák kezelése…

A beszédhibával küzdő gyermekeknél a környezetnek kiemelkedő szerep jut. A közvetlen környezet hozzállása nagyban hozzájárul a gyermek személyiségének kialakulásához. A legfontosabb az ott­honi attitűd, a szülők, testvérek, szűkebb család hozzáállása a gyermek problémájához. Általános tanácsként mondhatjuk, hogy biztassuk és beszéltessük sokat a gyermeket, majd hallgassuk őt aktívan. Érezze, hogy figyelmünk teljesen az övé, adjunk visszajelzést is számára, hogy lássa, értjük is, és érdekel is minket az ő mondandója. A hibásan ejtett hangokra ne figyelmeztessük túl gyakran, mert az gátat építhet benne a későbbiekben. A hibásan ejtett hangokat ne isméltessük vele el; a helyes hangképzés tanítását bízzuk szak­emberre. És nem utolsó sorban, soha ne gúnyoljuk ki, egyben figyeljünk arra is, hogy a nagyobb testvérek se csúfolják beszédhibás kistestvérüket, mert az akár életre szóló sérülést is okozhat személyi­ségében.

Óvodában, iskolában

Amikor gyermekeink kikerülnek a zárt közösségükből és óvodába kezdenek járni, akár akarják, akár nem, használniuk kell az eddig elsajátított kommunikációs formákat érvényesülésük érdekében. Ha társaitól elutasító visszajelzéseket kap­- nak beszédüket illetően, visszahúzód- hatnak, agresszív vagy bohóckodó ma­gatartással is reagálhatnak. Hasonló a helyzet az iskola megkezdésekor: a környezet nem megfelelő reakciója a társas kapcsolatok zavarát idézheti elő, ami a későbbiekben tanulási zavarok okozója vagy velejárója is lehet. (A beszédhibás gyermekből sok esetben diszleksziás kisiskolás válhat.)

Logopédiai kezelés

A fent leírtakból látszik tehát, hogy a környezetnek – elsősorban a szülőknek, és az óvodának, iskolának – milyen fontos szerepe van. Jó tanács lehet szülőknek és pedagógusoknak egyaránt, hogy a problémákkal forduljanak szakemberhez, aki a terápiát nem csak magára a beszéd­hibára, hanem az egész személyiségre fókuszálja. A szülők és tanítók terápiába való bevonásával elérhető, hogy a gyermek személyisége minél kevésbé torzuljon beszédhibája miatt, elősegítve ezáltal a szűkebb és tágabb környezetébe való könnyebb beilleszkedést. Lakhelytől függően a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságban, Logo­pédiai Központban, Nevelési Tanács­adókban foglalkoznak beszédindítással, logo­pédiai kezeléssel. Az óvoda, a védőnő vagy a körzeti orvos segítségét kérhetjük további lehetőségek megismeréséhez.

 

A fenti cikket a LurkóVilág felkérésére Nagy Viktória, logopédus írta.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. őszi (II.évf. 3.sz.) számábanjelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-08-21.