Tavasz kellett, száraz, jó út a csigázáshoz. Segített a játékipar is, mert lehetett kész csigát is venni, nagyon szép esztergályozott csigát, na meg lehetett faragni házilag is.
Nagyon jó kézügyesség fejlesztő volt a csigafaragás. Maga a csiga kb. 5-7 cm nagyságú és 3-5 cm vastagságú kúp volt, aminek az oldalában négy-öt körbefutó járat volt mélyítve, kifaragva. Kellett hozzá egy spárga ostor kb. 50-60 cm hosszú csapóval. Az ostor zsineg csapóját rátekertük a csigának a járataiba-oldalába és letettük a földre, úgy hogy a hegyesebbik fele legyen közel a földhöz – megrántottuk a zsineget, a csiga felállt és körbe pörgött a húzástól, utána csak csapkodni kellett a spárga ostorral és a csiga rendületlenül pergett körbe és helyét mindig változtatta menet közben.
Aki akarta a járdán végig tudott csigázni, ha jó volt a gyalogjárda, jól letaposott, mivel akkor még nem voltak aszfaltutak. Hej! Azon lehetett volna ám remekül csigázni!
Kozma Andrea, a „Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-01-22
