Az énekes gyermekjáték térformatípusa. Egyéb elnevezése: kört fogás, körbeállás, kört kerítés. A gyermekek körbeállnak, így lépegetnek, ugrálnak vagy – ritkán – tánclépéssel haladnak. A körtagokon kívül egy vagy több különálló szereplője is lehet a játéknak, akik másféle mozgásokat végeznek, pl. táncolnak. A körtagok egymás kezét fogják, laza kartartással, néha a játék hevében húzzák egymás kezét. Mindenki énekel, egyes típusokban az egyéni szereplők beszélnek.
Csoportjai: 1. egyszerű körjáték; 2. táncos körjáték; 3. fogyó-gyarapodó körjáték; 4. váltó körjáték; 5.kergető körjáték. A körjáték világszerte elterjedt minden kultúrfokon. Egyes elméletek szerint eredete a mágikus körre vezethető vissza, mások szerint az ösztönös, védelemkereső összekapaszkodásra. Mivel nálunk főleg lányok játsszák, leányjátékként is szerepel az irodalomban.
Kergető körjáték
A körön kívül vagy belül fut a kergető, s meg kell fognia valakit.
Formái:
a) Kendőelejtő: a külső játékos leejt egy kendõt valakinek a háta mögött, akinek aztán őt kell kergetnie ( Tüzet viszek, „Tüzes koplót hordozok”).
b) Ütögető, amelynél a kergető vagy a kendőt felkapó hátba ütögeti a szomszédját, amíg az a helyére vissza nem fut. (Ne nézz hátra, jön a farkas.)
c) Behunyt szemű: ennél a középső játékos alvást színlel, majd hirtelen kergetni kezdi a többieket („Lipim-lopom a szőlőt”).
d) Harmadikat kergető: kettesével egymás előtt állnak a játékosok körben kézfogás nélkül, kívül ketten futnak. Akit, kergetnek, beáll egy pár elé, mire a hátsónak kell futnia (Sickiri).
e) Bujkáló: körben állnak kézenfogva a játékosok, kívül a kergető a „farkas”, belül a „bárány”, akit a farkas igyekszik megfogni. A körben állók a bárányt átengedik, a farkas előtt mindig lecsapják karjukat. Közben a dal ütemére is emelgethetik karjukat. A Künn a bárány, benn a farkas kezdetû dalra játsszák. Ezeknek a játékoknak dallam nélküli, mondókás vagy párbeszédes változatai is vannak („Záptojás”, „Hogy a kakas”, „Fondd cigány a kertet” stb.).
Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951)
Kozma Andrea, a „Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-02-20
