Mi a legfontosabb, amit csemeténknek nyújthatunk szellemi, érzelmi és fizikai nevelése során? Biztos mindenkinek számos dolog átfut a fején e kérdés hallatán, úgy mint biztonság, odafigyelés, egészséges étrend, sport, műveltség stb. Van azonban egy nagyon egyszerű válasz a kérdésre, amire lehet, hogy több hangsúlyt kéne fektetni. Gazdálkodjunk tudatosan gyermekünk idejével!

Az ősz beköszönte újabb dilemma elé állítja a szülőket, hiszen ekkor kell dönteniük arról, hogy a számtalan óvodai vagy iskolai szervezésben induló fakultatív programok közül mit válasszanak a gyereknek.

Szabadidő kontra különórák

Egy alkalommal beszélgettem egy anyukával, aki második osztályos fia programját ecsetelte: angol kéttannyelvű iskola, tánc tagozattal, ehhez töménytelen házi feladat napi szinten, mellette sakk szakkör, és talán még valami harcművészettel is kiegészült a kép.

A gyermek azonban úgy érezte, hogy már nincs szabadideje, amit kötetlenül játékkal, ?semmittevéssel” tölthet. Kérdeztem az édesanyát, hogy miért nem szabnak határt a programoknak, mire úgy reagált, hogy a kisfiú valamennyi foglalkozást szereti, és nagyon nehezen mondana le bármiről is.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mivel teszek jót a gyermekemnek? Hogyan tudnám leginkább úgy kitölteni a szabadidejét, hogy az valóban épülésére is szolgáljon?
Egy alternatívát jelenthet, hogy eleve kevesebb szakkörrel, különórával indítunk, és azokat következetesen végigvisszük. Másik lehetőség pedig, hogy több dologba hagyjuk belekóstolni, és utána szűkítjük a kört érdeklődésének megfelelően. A két véglet között pedig számos átmeneti variáció létezik, hiszen időközben adódhatnak új lehetőségek és új igények a gyerek részéről is.

Az ideális döntéshez – már ha van ilyen – mindenekelőtt az szükséges, hogy jól ismerjük a gyermekünket és saját magunkat is. Ez utóbbi meglepő módon azért lényeges, mert tisztában kell lennünk vele, mi az, amire mi vágyunk vele kapcsolatban, és mi az, ami ténylegesen az ő kis személyiségéhez, fizikumához, lelkialkatához illik. Nem kizárt persze, hogy a kettő átfedésben van, ami sok szempontból nagyon szerencsés helyzet.

A következő fontos tényező, hogy gondoljuk végig az életritmusunkat! Természetesen vannak előre nem látható események, viszont azt fel tudjuk mérni, hogy átlagosan mennyi idővel rendelkezünk a délutánok során.

  • Mi az, amit nekem, szülőként muszáj beiktatni a napba, és mi az, amit tudunk delegálni? (pl. házimunka, elintéznivalók, saját szakmai programjaink, hobbink stb.)
  • Hogyan illeszthető bele a mi elfoglaltságaink közé a gyermek programja?
    – Fontos kérdés ugyanis, hogy ki viszi el a szakkörre, ki megy érte?; Hol van ezalatt a nagyobb vagy kisebb testvér, ki vigyáz rá?; Mivel töltsem ki az időmet, ha meg kell várnom, amíg végez az úszással, karatéval stb.?
  • Mi milyen jellegű élményekre vágyunk a gyerekünkkel az óvoda, iskola és a lefekvés ideje között?
    – Mennyi kötetlen időre, lődörgésre, játszótérre, otthoni játékra van igényünk?
    – Vagy inkább attól érzünk-e megelégedettséget, ha tudjuk, hogy konkrét céllal, elfoglaltsággal tölti a gyerek az időt egy különórán?
  • Van-e olyan tevékenység, amiről semmi esetben sem akarok lemondani a gyerekkel kapcsolatban, mert annyira vágyik rá, olyan tehetséges benne vagy már olyan régóta az élete része? Ez a helyzet persze felülír sok mindent és nem is kérdés, ha a család több dolgot alárendel egy sportágnak vagy művészetnek, amiben a kicsi folyamatosan sikereket ér el.

 

A jó időgazdálkodás nemcsak a fakultatív programok kialakítása szempontjából fontos. Az egész életünk az idő fogalma köré szerveződik, ezért lényeges, hogy ezt miként tölti meg tartalommal egy család.

Hogy ki hogy képes gazdálkodni az idejével egyes társadalmilag betöltött szerepeiben – felnőttként, dolgozóként, szülőként – nagyon sok tényezőtől függ, de ami fontos, hogy örökké tanulható és fejleszthető.

Éppen ezért lényeges, hogy már a korai nevelésben fektessünk rá hangsúlyt, és tanítsuk gyerekünket az idő jelentőségére és megfelelő kihasználására!

 

A cikket a LurkóVilág.hu felkérésére Karner Beáta, tanácsadó szakpszichológus írta.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-08-29