Immár negyedik alkalommal szerveztük meg óvodánkban a vízhez szoktató programot, amelynek a gyomai Liget Fürdő volt a helyszíne. Töretlen a program népszerűsége, hiszen a kezdetektől a mai napig kb. 30 nagycsoportos korú gyermekkel valósul meg.

A hangsúly a játékosságon van, hiszen óvodás korban mindennek az alapja a játék. Próbáljuk elsősorban a vizet, mint új közeget megszerettetni, el kell érnünk, hogy a vízben ugyanolyan jól érezzék magukat, mint a szárazföldön. A vízi gyakorlatoknál a gyermek játékosan egyensúlyozva változtatja helyét egy idegen környezetben függőleges testhelyzetben vagy éppen hason, illetve háton.

A gyermek környezetének változatosabbá tételével az egyensúlyozó képessége is jobban fejleszthető. A vízhez szoktatás első gyakorlata a merülés és az „ismerkedés a vízzel.”

Azt tapasztaltuk, hogy magát a víz alá merülést viszonylag rövid idő alatt el lehet sajátítani, nagyobb gondolt jelentett a szemhéjzáró reflex oldása, annak megtanulása, hogy a nyitott szemet a víz alatt nem éri semmi károsodás. A feszültség oldását elősegítik a segédeszközök- labda, karika, kavics, úszódeszke, lebegő stb.- változatos használata, amelynek kettős funkciójuk van:
– egyrészt a figyelemelterelés
– másik funkciója a segítség, a könnyebb helyzetek megteremtése.

A segédeszközök alkalmazásának lényege, hogy a kezdő nem a vízzel való találkozásra (merülés), a vízben végzett feladatra (lebegés, siklás), vagy a vízzel való hirtelen érintkezésre(vízbeugrás) figyel, hanem az eszközre, az eszközzel kijelölt feladatra.
Elvünk az volt azonban, hogy ne a szerhez szoktassuk a gyermekeket, hanem a közeghez.
Ahhoz, hogy később az úszótanfolyamon mozgáselemeket, technikát, kar-és lábmunkát lehessen tanítani, a gyermeknek ismernie kell a közeg minden tulajdonságát, alkalmazkodnia kell a víz törvényszerűségeihez, s el kell sajátítania az új környezet diktálta viszonyokat.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-10-24