Népi játékaink, mondókáink az évkör négy sarkalatos pontjához illeszkedő népszokások nyomán keletkeztek, népmeséink pedig szervesen illeszthetők a zodiákus rendszerbe. A természettől elszakadó, városban élő kisgyermekek számára ezek az egész év folyamán kapaszkodót jelenthetnek abban, hogy felfedezze a világban rejlő harmóniát. Cikksorozatunk második részében az évkör pünkösdi és nyári szakaszával foglalkozunk.
Mágikus jókívánságok
A Pünkösd körüli időszak a virágba- borulás gyönyörû természeti időszaka, amelyben a hirtelen növekedés, és a termésáldás kilátásainak veszélyérzete adják szépségeinek ellentéteit. A tavaszi és nyári terméshozó időszakhoz fűződő félelmeket, a természeti és emberi környezet változásához, védelméhez szükséges jókívánságokat, szerencsekívánságokat gyermekjáték szövegeink õrzik. A régi embernél az időben kimondott jókívánságnak mágikus erőt – varázserőt – tulajdonítottak Ehhez köthetőek az alábbi énekek, mondókák: Sardó jöjj el, Ess eső ess, Süss föl nap.
„Játékos” veszélyhelyzetek
A gyermekek az alkalomszerű, az időszakhoz kötött játékok játszásával kötődnek először a felnőttek világához szerepvállalással, tiszta érzelmeikkel, élményeikkel.
Ezek a gyermekjátékok örömet és feszültségeket is jelentenek, amelyek lehetőséget adnak az érzelmek sokszínű átélésére. Az emberi lét folyamatosságának biztosításához, megőrzéséhez szükséges ismereteket hagyományozzák az újabb nemzedékre. A felmerülő veszélyhelyzet a természet megbomlott egyensúlyának megoldására figyelmeztet, amelyet helyre kell állítani. A játékok többsége a környezet veszélyeinek elhárítására, személyes biztonsága védelmére készíti fel a gyermeket. Ilyen játékok pl. a legegyszerűbb fogócskák, bújócskák, melyek éppen ezért hosszú éveken keresztül megunhatatlanok. Különösen kedveltek a gyerekek előtt az állatos játékok. A macska-egér, farkas-bárány viszony, hasonlóan a héjához és a csirkéit védő kotlóshoz ismerős viszonylatokat mutatnak. A támadó szerepkör eljátszása is fontos, hiszen az nem más, mint a védelem leküzdésének megtapasztalása. A gyermek tehát ösztönösen, személyes érzéseivel vesz részt a játékban úgy, hogy nem az állatok utánzása a lényeg, hanem az állatok viselkedésének nyomán felidézheti az élet megvédéséhez szükséges emberi érzéseket, és cselekvési formákat.
„Tüzes” játékok
A napéjegyenlőségi ünnepekhez, napfordulókhoz tüzes szokások is kapcsolódtak: a régi tüzeket eloltották, és új tüzeket gyújtottak. Ezzel a Nap pályáján való haladását kívánták egyebek mellett mágikus úton elősegíteni. A Szent Iván éji tűz ünnep is a termékenységvarázslás egyik módja. Ezekhez a népszokásokhoz is kapcsolódnak gyermekjátékok: pl.: Tüzet viszek, Bújj, bújj itt megyek.
Bogarak, lepkék, méhek…
A bogarak, lepkék, méhek, csigák, giliszták élete szimbolikusan megjelenik a játékokban, énekekben, ugyanúgy, mint a nyáron nyíló virágok, vagy az állatok, amelyek ebben az időszakban nevelik fel kicsinyeiket, fiókáikat, teszik őket alkalmassá a felnőtt életükre. Játékaink, dalaink segítenek abban, hogy a gyerekek minél sokoldalúbban ismerjék meg a természetet, az élővilágot. (Katalinka szállj el, Mit mos, mit mos levél katicája, Kiskacsa fürdik, Csiga-biga gyere ki, Madarak voltunk, Egyél libám, Két kiskakas, Törökbúza fuszujka, Sánta róka, Mit ásol héja, Érik a meggyfa, Fehér liliomszál, stb. A nyári időszak, amikor a növények fejlõdése a lelassul, a virágból termés lesz, érik a gyümölcs, a zöldség – az élet fokozatosan magba sűrűsödik – a sokféle termés számtalan kreatív játék készítésére ad alkalmat, lehetőséget, pl. csuhébaba, terméstündér, báb. stb.
Komáromi Gyöngyi, óvodapedagógus és tanár írása
A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2008. nyári (II.évf. 2.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-07-16.
