Az egykor egész földünkre kiterjedő szerves műveltség egységes rendszerét ma már nem lehet kétségbe vonni. Ősidők óta az ember a Nap, a Hold és a csillagok segítségével tudott jól tájékozódni, ezáltal tudott alkalmazkodni a világhoz. Ismerte környezetét, annak változásait, a Föld, a víz, a tűz, a levegő, a növények, az állatok, a különböző természeti jelenségek tulajdonságait. Az éjszaka és a nappal váltakozása, a fény mennyisége, a hőmérséklet ciklikus ingadozását vonja maga után, és ez a változás döntően befolyásolja az élőlények életét. A civilizált ember számára életét is veszélyeztető súlyos ártalmakat okozhat, hogyha folyamatosan semmibe veszi a kozmikus ritmusokat, változásokat.

A szerves műveltség a komplex, a világ összefüggéseiben, teljességében való gondolkodást jelenti. Ennek megtanítása, megtanulása olyan ismeretek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek élményként hatnak, és mélyen beépülnek a kisgyermekek személyiségébe, amelyeket nem felejtenek el.

Ehhez az évköri rendszerben való eligazodás nagy segítséget jelenthet már óvodáskorban, természetesen a kicsi gyerek által érthető, életkorának megfelelő szinten.

Az évköri rendszer, amely tulajdonképpen a csillagászati hónapok rendszerét jelenti, a több ezer éves, a világ majdnem minden kultúrájában jelen lévő zodiákus (állatövi) rendszerre támaszkodik. A tizenkettest mindenekelőtt a Nap, annak látszólagos föld körüli járása alakítja, de fontos szerepe adódik a Holdnak, a bolygóknak, csillagoknak, csillagképeknek, a Tejútnak, az egész világegyetemnek. Az ősi megfigyelés adta a Nap égi helyzetének négy sarkalatos pontját: a Nap születését, a téli napfordulót, kiteljesedését, a tavaszi napéjegyenlőséget, uralkodó helyzetét a nyári napfordulót, majd hanyatlását az őszi napéjegyenlőséget. Ezekhez kapcsolódnak kultúránkban hagyományőrző népszokásaink.

A néphagyományok, népművészeti alkotásaink, gyermekjátékaink, népmeséink ősi tudást hordoznak, amely segíti a gyermekeket abban, hogy egyetemes törvényeket ismerjenek meg, biztonságosan eligazodjanak a világban, az összefüggéseket felismerjék és képessé váljanak a problémák többféle megoldására is.

Az óvodában szerencsére nagyon sok lehetőség van az évkör szerinti gondolkodás kialakítására. Énekes, mondókás gyermekjátékaink mind-mind a népszokások nyomán keletkeztek, az évkör kiemelkedő pontjaihoz kapcsolódnak. Ha ezeket közelebbről megvizsgáljuk, megtaláljuk bennük az élő természet gyönyörű kifejezéseit, anyanyelvünk gazdag szimbolikus nyelvezetét. A játékok mozgás és térformái kifejezik az állatok, növények mozgását, fejlődését, a természet örökös körforgását. A kisgyerek saját testével eljátssza, megéli a természetben végbemenő folyamatokat. Megtapasztalja önkéntelenül a természet törvényeit. (Többek között matematikai, fizikai jelenségeket, összefüggéseket, is.) Megtapasztalja saját lehetőségeit is, közösségben elfoglalt helyét, a társakhoz való alkalmazkodás módjait, önismeretre tesz szert. Közben olyan érzelmeket él át, mint pl. az öröm, a nemes küzdelem, a siker, vagy kudarc, veszély és megmenekülés, esztétikai élményekre tesz szert, amelyek harmonikussá teszik személyiségét.

Külön kell szólni a népmesék világáról. Az ember életének van egy útja, amin végig kell menni nap, mint nap, hónapról hónapra, évszakról évszakra, évről évre. Az idő körbejár. Ezek az időegységek meghatározott tulajdonságokkal bírnak. Úgy, ahogy a természet is folytonos változásban, körforgásban van a születéstől a halálig, majd következik az újjászületés, és az idő így megy körbe-körbe. Az ember életútja, sorsa is a természet törvényeinek megfelelően meghatározott körön, az évkörön leírható. Ha megvizsgáljuk népmeséinket (nem csak a magyart, de más népek meséit is) mindezt megtaláljuk bennük. Látnunk kell, hogy a mesék szereplői meghatározott időszakhoz kapcsolódó tulajdonságokat képviselnek. Meghatározott helyük van a különböző állatoknak (sárkányok, macska, nyúl, kakas, kutya, egér, bakkecske, táltos lovak, disznó, medve, majom, rák, stb) , és más mesefiguráknak is (pl. a boszorkánynak, tündéreknek, öregembernek, királyfiaknak, királylányoknak, törpéknek, óriásoknak, stb). A mese gazdag szimbolikájával az emberi természet világát ismerteti meg a gyermekkel. Rengeteg élményanyagot ad, amelyek szerepek eljátszására ösztönzik őket.

Ez a játék az életkor legértékesebb tevékenysége. Későbbi életkorban, noha még lenne rá szükség, alig lesz lehetőségük, mert nem lesz idejük rá. Az óvoda felelőssége, hogy erre minél nagyobb teret és lehetőségeket biztosítson. Két nagy, a szerves műveltség, ill. az évkör szempontjából a legfontosabb területet emeltem ki az óvodai nevelés lehetőségei közül, de többel (pl. gyermekrajzok, kézműves tevékenységek, megfigyelések a természetben, stb) is érdemes foglalkozni.

Az évkörrel összhangban alakított óvodai és kisiskolás foglalkozások, játékok és mondókák, valamint érdekfeszítő tanulmányok gyűjteménye e témában: CIVILIZÁCIÓ ÉS KULTÚRA Gyermekközpontú nevelés az organikus kultúra jegyében, Életfa Alapítvány, Keszthely, 2000.

 

Komárom Gyöngyi óvodapedagógus és tanár írása. A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. őszi (I.évf. 3.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-07-22.