kereplő

Kereplő

A kereplők (kalapácsos, bordás, szekrényes és szélkereplő) őse a zúgófa vagy “üvöltő bika”. Az ősi népek őseik hangját vélték felfedezni benne.

Idézem a Néprajzi lexikont:
Fából készült idiofon hangszer.
Sokféle változatát két csoportra osztjuk:
1. kalapácsos kereplők;
2. bordás kereplők.
A kalapácsos kereplő egyik alapformája az, amit a római katolikus templomokban nagyböjt idején a templomi harangok helyett használnak: kb. 25×14 cm nagyságú deszkalapra szerelt, tengelyen előre-hátra lendülő fakalapácsok (1-4 db), amelyek működtetés közben a deszka lapját verik. Vadriasztásra (kártékony madarak ellen) a kalapácsos kereplőknek olyan változatát használják, amelyet (póznára vagy épületre szerelve) szélkerék segítségével az áramló levegő működtet.
A fakalapácsokat a szélkerék tengelyére rászerelik, s azok a tengely forgása közben a függőleges verődeszkához ütődnek.

Fakalapács helyett egyszerű fa- vagy fémfityegők – „kölykök” – is lehetnek spárgával a kereplő tengelyére kötözve. Innen a kölkes- kereplő név, s mivel szél hajtja, szélkereplőnek, szélkelepnek is nevezik.

A bordás kereplőn a hangkeltés úgy történik, hogy keretre szerelt ruganyos fanyelv szabad vége fogaskerékszerűen faragott (bordázott) forgó tengelyen csapódik egyik fokról a másikra. Legáltalánosabb formája kifeszített nyeles zászlóhoz hasonlít. Ennek legkisebb változatait a nép között gyermekjátékként használják (hangadó játékszer), a nagyobbakat állatok terelésére és vadriasztásra (egyebek közt szőlőéréskor seregélyek és a kányák riasztására). A bordás kereplőt a nagyböjt utolsó három napján az egyház rituális célra is használja. Bizonyos helyeken gyermekek járják végig kereplőkkel a falut, és jelzik a szertartások idejét, amiért nagyszombaton délután a házaknál pirostojást kapnak. A templomtoronybeli kereplők a kalapácsos és bordás kereplő nagyobb méretű kombinációi. Tengelyükön fogazat helyett dudorok, „tüskék” vannak, és több nyelvük van. A nyelvek alsó lapjára kalapácsot is szerelnek. Működtetés közben, miután egy-egy nyelv a tüskéről lepattan, kalapácsával a nagy, ládaszerű rezonáló szekrény tetejéhez csapódik.

Irod. Vajkai Aurél: A paraszt-szőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938)

Kozma Andrea, a “Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-03-24

Szerzői jogok

A LurkóVilág.hu honlapon megjelent írásokat a LurkóVilág felkérésére írták gyermekértő szakemberek, óvodapedagógusok és szülők.
Azok átvétele, másolása, más portálon való megjelenítése csak előzetes hozzájárulásunkkal lehetséges. 
Szerkesztőségünk elérhetősége: lurkovilag@lurkovilag.hu

játéktár



Cikkajánló

Csatlakozz Te is!

További írások, amik érdekelhetnek!
Körjátékok

Körjátékok

Az énekes gyermekjáték térformatípusa. Egyéb elnevezése: kört fogás, körbeállás, kört kerítés. A gyermekek körbeállnak, így lépegetnek, ugrálnak vagy – ritkán – tánclépéssel haladnak. A körtagokon kívül egy vagy több különálló szereplője is lehet a játéknak, akik másféle mozgásokat végeznek, pl. táncolnak.

bővebben
Métázás

Métázás

A méta egy hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett – többnyire gyerekekből, diákokból álló – csapat játszik. A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a vidéki települések ifjúsága is átvett.

bővebben