A kereplők (kalapácsos, bordás, szekrényes és szélkereplő) őse a zúgófa vagy „üvöltő bika”. Az ősi népek őseik hangját vélték felfedezni benne.
Idézem a Néprajzi lexikont:
Fából készült idiofon hangszer.
Sokféle változatát két csoportra osztjuk:
1. kalapácsos kereplők;
2. bordás kereplők.
A kalapácsos kereplő egyik alapformája az, amit a római katolikus templomokban nagyböjt idején a templomi harangok helyett használnak: kb. 25×14 cm nagyságú deszkalapra szerelt, tengelyen előre-hátra lendülő fakalapácsok (1-4 db), amelyek működtetés közben a deszka lapját verik. Vadriasztásra (kártékony madarak ellen) a kalapácsos kereplőknek olyan változatát használják, amelyet (póznára vagy épületre szerelve) szélkerék segítségével az áramló levegő működtet.
A fakalapácsokat a szélkerék tengelyére rászerelik, s azok a tengely forgása közben a függőleges verődeszkához ütődnek.
Fakalapács helyett egyszerű fa- vagy fémfityegők – „kölykök” – is lehetnek spárgával a kereplő tengelyére kötözve. Innen a kölkes- kereplő név, s mivel szél hajtja, szélkereplőnek, szélkelepnek is nevezik.
A bordás kereplőn a hangkeltés úgy történik, hogy keretre szerelt ruganyos fanyelv szabad vége fogaskerékszerűen faragott (bordázott) forgó tengelyen csapódik egyik fokról a másikra. Legáltalánosabb formája kifeszített nyeles zászlóhoz hasonlít. Ennek legkisebb változatait a nép között gyermekjátékként használják (hangadó játékszer), a nagyobbakat állatok terelésére és vadriasztásra (egyebek közt szőlőéréskor seregélyek és a kányák riasztására). A bordás kereplőt a nagyböjt utolsó három napján az egyház rituális célra is használja. Bizonyos helyeken gyermekek járják végig kereplőkkel a falut, és jelzik a szertartások idejét, amiért nagyszombaton délután a házaknál pirostojást kapnak. A templomtoronybeli kereplők a kalapácsos és bordás kereplő nagyobb méretű kombinációi. Tengelyükön fogazat helyett dudorok, „tüskék” vannak, és több nyelvük van. A nyelvek alsó lapjára kalapácsot is szerelnek. Működtetés közben, miután egy-egy nyelv a tüskéről lepattan, kalapácsával a nagy, ládaszerű rezonáló szekrény tetejéhez csapódik.
Irod. Vajkai Aurél: A paraszt-szőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938)
Kozma Andrea, a „Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-03-24
