Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a felkészülés a finisben, az utolsó óvodai évben, annak is csak a második félévében lesz fontos. Pedig ez nem így van! Gyerekeim óvónõje egy szülõi értekezleten válaszolta frappánsan az egyik érdeklõdõ szülõtársnak: „anyuka,az iskolára történõ felkészülés nem az utolsó évben, hanem az összes óvodai év alatt tart!”

A különféle életkorokban nyilván más-más kerül fõszerepbe, és olyan jó a tudat, hogy ebben mi szülõk tudunk a legtöbbet segíteni gyermekünknek!

A készségek elsajátítása a színek, formák egyeztetésével kezdõdik kiscsoportos korban. Óriási fejlõdés tapasztalható mozgásban, ügyességben is. A rajzokban a körkörös fészek rajzok és pöttyözés idõszaka után megjelennek a házikók, egyéb egyszerû formák. Ne szóljunk a rajzokba, ne javítgassunk bele, hagyjuk a gyermeket kibontakozni. E rajzok mind-mind gyermekünk lelkének üzenetei >, fontos segítségek, nekünk szülõknek!

3 éves korban már több gyermek ügyesen tapsolja a megszokott ritmusokat, versikéket. A mondókák, egyszerû kis énekek révén fejlõdik ritmus és nyelvérzékük, memóriájuk. Minél többet mondókázzunk, meggyorsítja a verbális fejlõdést is! (Néhány példa >) Az egy-két soros rigmusokat hamar 4 soros versszakok követhetik, de ne siettessük a kicsiket, mindenki haladjon a maga ütemében.

Olvassunk minél több mesét ( lehetõleg népmesét) gyermekünknek! Hamar eltelik az az idõszak, amikor gyermekünk még tõlünk áhítja az esti mesét, használjuk ki ezt az összebújós idõt! Érdemes elõvenni gyermekkori diáinkat is, hiszen a képek váltakozásának lassúsága, a szöveg és kép harmonikus együttmozgása, az együtt töltött minõségi idõ miatt a diafilmezés jó hatása> vitatathatatlan.

méretek, mennyiségek (kisebb-nagyobb, több-kevesebb) megismerése átvezeti a lurkókat a számok birodalmába. Ez többnyire középsõ csoportos idõszakra tehetõ. Javasolt együtt-játszásra: -menjünk együtt piacra! -méricskéljünk otthon! -játsszunk boltosat! -öntögessünk különféle méretû edénykékbõl!(kádban, vagy nyáron a kertben) Bõvebben fejlesztõ pedagógia rovatunkban >

5 éves korban ugrásszerûen fejlõdik a gyermek memóriája, hosszabb versek elsajátítására is képessé válik. Érdemes ezt értékelni és a dicséretek, sikerélmények révén további „magasságok” (és sorok) elérésére is buzdítani gyermekünket, hiszen ezzel megalapozzuk iskolai tanulási kedvüket is.

Mindig legyen lehetõség együtt játszani velük! Így könnyebben megtanulják azokat a szabályokat is, amelyekkel az iskolai közösségbe illeszkedést is elõsegítjük. Meg kell tanulniuk veszíteni és nyerni is, küzdeni és nem feladni egyaránt. Érdemes olyan társasjátékokat is választani, mely nem a másik leütésérõl, kizárásáról, csak a versengésrõl szól, hanem elsõsorban a játék örömérõl. Külön pozitívum, ha olyan játékot választunk, melyben még megtalálható a bajtársiasság, az egymást segítõ Hunor és Magor jellegû vonások. Találhatunk ilyen kooperatív játékot a piacon, ha rászánjuk magunkat a keresgélésre. (Néhány példa a kisebbeknek>)

Testedzésekrõl

A mozgásnál nem a sport a cél, hanem az önfeledt, vidám játék sok szaladgálással! Sokakat idegesít, de nagyon jó a gyermeknek, ha kiabálva szaladgál: megtelik friss levegõvel a tüdõ, fejlõdnek a légzõszervek.

A sok mozgás a testet is megerõsíti arra az idõszakra, amikor majd táskával a hátukon ballagnak az iskolába, vagy hosszú ideig ülnek egy helyben: fel kell készíteni a teherbírásra a lurkókat!

Mivel azonban általában a szülõk is mozgásszegény életmódot élnek (azaz nem adnak jó példát, és nem fociznak, kerépároznak, fogócskáznak a gyermekkel), és kevés a megfelelõ méretû tér a gyermekek körül, néhány mozgásfajtát elõnyben részesíthetünk, hogy a szükséges mozgást biztosítsuk. Nagy kedvenc az úszás, a vízben a kicsik másfajta mozgással, közeggel ismerkednek meg, mely a késõbbiekben több sport alapját is adhatja. Sok gyermek már óvodás korban gerincferdülettõl szenved, ebben az esetben gyógytorna is javasolt.

Különórák

A LurkóVilág Szakmai Mûhelye nem javasolja és helyesli a túlzott mennyiségû (heti egynél több) különóra beillesztését az óvodás gyermek napirendjébe (sem) . Óvodás korban elsõ a játék, és ennek meg kell adni a módját: a játékot nem szabad félbeszakítani, idõ és tér kell hozzá, biztonság és nyugalom.

Fontos az is, ami a gyermek lelkébe kerül, nemcsak az, ami a fejébe! Tehát a gyermeket meg kell tanítani kezelni a problémákat, alkalmat kell adni a feldolgozásra, oldásra, majd meg kell erõsíteni lelkiekben, hogy a mindennapokban jól, kiegyensúlyozottan megállják helyüket. Ezt segítik népmeséink, élõ hagyományaink (az évkörnek megfelelõ mindennapjaink), és a legfontosabb: a szülõi jó példa is.

Ami a tanulást illeti

Játszva és felszabadultan könnyebben megy a tanulás is! A sakk és logikai játékok nagy csoportos korban kiválóan fejlesztik a matematikai készséget, a középtávú memóriát, a logikus gondolkodást.

Miért fontos mindez? Gondoljuk végig, mit szeretnénk! Tanulni a gyermekkel, vagy megtanítani tanulni, azaz egyedül helytállni? Amikor a gyermek képessé válik egyedül tanulni, már beszélhetünk önbizalomról, kötelességtudatról, felelõsségrõl is. Amikor szülõi odafigyeléssel persze, de képes megoldani a felmerülõ problémákat, akkor már empátiás készségérõl is hírt ad. És nyilván azt szeretnénk, hogy nemrég még csöpp kis óvodásunk az iskolába lépve már elindulhasson a helytállás útján. Erre kell véleményem szerint felkészíteni õket. A különféle nyelvórák, edzések pedig megvárják kincseinket.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2011-08-12