Az énekes gyermekjáték körjáték típusába tartozó csoport. A kör közepén egy pár táncol, vagy a kör is párokra bomlik. A körtagok lépegetve haladnak vagy állnak. A tánc, amelyet a pár jár, általában egyszerű forma, egylépéses vagy kétlépéses csárdás, utána forgás. A forgás lehet ridázó vagy futó, esetleg lippentővel, a helyi jelleget a gyermekek szintjén mutatja. Újabban terjed a gyorsabb pörgés, váll- és derékfogás helyett a kihúzott kézfogás, ellenkező kézzel is vagy kart karba öltéssel.
(Kép forrása: ordogkatlan.hu)

Formái:
a) Párcserélő: a kör halad és a szöveg egyes helyeinél megáll. A kör közepén egy gyermek áll vagy forog, majd valamelyik körtagot behívja, vagy „behúzza\” s vele táncol a játék végéig, amikor ő megy vissza a körbe. Legtöbbnyire ebben a formában játszott játékszövegek: „Haj szénája, szénája\”, „Héla, héla, héluska\”, „Cickom\” „Zöld fű\”, „Viviási Panna\”, „Csillag Boris\”, „Fehér liliomszál\” változata.

b) Páros kör: a kör halad vagy áll és a szöveg meghatározott pontján párokra bomlik. Ekkor a középen álló is párt választ, majd mindnyájan páros táncot járnak a játékdal végéig. Így játszott dalok: „Hajlik a meggyfa\”, „Kiskacsa fürdik\” változata stb.

c) Páratlanul maradó: a körtagok és a középen álló összesen páratlan számban vannak, s a szöveg bizonyos részénél hirtelen mindenki párt keres, de nem mindig a szomszédját. Aki nem tud párt elkapni, az marad középen.

A páros tánc itt csak forgásból áll. Dalszövegek: „Hatan vannak a mi ludaink\”, „Kácsa, kácsa, özvegy kácsa\”. Dallam nélküli formája is van. A táncos körjáték országosan elterjedt, de leghosszabb formái a palóc vidékről és Kalocsa környékéről ismertek.

Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Igaz Mária-Borsai Ilona: Ki játszik körbe? Újjáéledt népi gyermekjátékaink (Bp., 1955).

Kozma Andrea, a “Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-06-03