A körtemuzsika egy agyagból égetett vagy körtefából készített, tojásdad, körte alakú, 4-6 lyukú hangszer, amelyet körtemuzsikának, cserépsípnak vagy kakasnak, bikának is neveznek, aszerint, hogy mit ábrázol.
Régebben fazekasok árusították vásárokon, búcsúkon. Keleti eredetű, ősi magyar hangszer, aminek legkorábbi magyarországi lelete egy 9.-10. századi körte alakú, emberfejet formázó cserépsíp, amely a Tata melletti Cseke-tó környékéről került elő.
A magyar körtemuzsikán általában 2-4, néha 6 hangnyílás található. Mivel a cserép nem rothad el, ezért fönnmaradhatott, ellentétben a többi, szerves alapanyagú hangszerünkkel.
A körtemuzsika a fuvolafélék családjába tartozik. A cseréphangszerek legegyszerűbb formái C alaphangú hangszerek, egy vagy két oktáv hangterjedelemmel. Az agyagból megformázott cseréphangszer sípszerkezete megegyezik a közönséges furulyáéval.
A körtemuzsika hangja a szálló lelket jelképezhette. A régi magyar hagyomány szerint, ha hosszan fújják, akkor meggyógyul tőle a beteg. A magyar táltosok körtemuzsikával „varázsolták” egészségesekké a betegeket.
Itt meghallgathatod:
Kozma Andrea, a „Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-04-16
