Márton napjára készülődve gyűjtögettünk össze ezeket a libás-ludas verseket és mondókákat.

Mondókák libáról

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

* * *

Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt a ludaim megfagynak.

* * *

Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

* * *

Liba mondja: gá, gá, gá,
Elmegyünk mi világgá.

* * *

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.

* * *

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

* * *

Már liba koromba hallottam e napnak
hírét,
hogy innepe volna Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek.

* * *

Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.

* * *

Gá, gá, gá, megy a liba világgá,
A gazdája nem szereti,
Búzaszemet nem ad neki.

* * *

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.

* * *

Libuskáim, egyetek,
mindjárt hazamehettek
mire a nap lenyugszik,
ti is otthon lehettek.

* * *

Árok partján ül egy liba,
Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsompaprika.
Papucsba jár a liba.

* * *

Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.

* * *

Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.

* * *

Népköltés – Márton nap

Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.

* * *

Libás versek

Verseghy Erzsébet

Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.

Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.

Hétfőn reggel korán költik,
tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.

* * *

Gazdag Erzsi

Jóbarátaink

Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.

Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.

* * *

Pákolicz István

Kiolvasó

Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom.

* * *

Juhász Magda

Libanóta

Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet ,
oly vidám ez a sereg ,
mond te is utánuk , hogy gá-gá-gá!

Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod ,
ha velünk együtt fújod ,
mond te is utánunk , hogy gá-gá-gá!

* * *

Szent Márton-dal

Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.

A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
“Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”

Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.

Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.

* * *