Nádsíp, nádduda, nádpikula

A nádsíp hangképző nyílásainak száma 6 vagy 7 (a 7. rendszerint legfelül a cső hátsó oldalán van). Játék közben a nádsíp fúvókáját mélyen szájba kell venni, hogy annak nyelve a szájüregben szabadon rezeghessen.

Nádcsőből készült primitív klarinét. Egyszerűbb változata arasznyi hosszúságú, mindkét végén nyitott nádcsőből áll; a rácsapó nyelv a hangszer testéből van kihasítva (idioglotta). A cső nyitott felső végét játék közben a játékos nyelve zárja el. A valamivel fejlettebb változat kétrészes: külön darabból álló fúvókája úgy készül, mint a duda dallam- és kontrasípjáé. Ezt a vékonyabb nádcső-fúvókát dugják bele a hangképző nyílásokkal is ellátott nagyobb nádcső – a hangszertest – végébe, s ha az érintkezésnél a két cső nem zár eléggé, viasszal is körültapasztják.

A nádsíp hangképző nyílásainak száma 6 vagy 7 (a 7. rendszerint legfelül a cső hátsó oldalán van). Játék közben a nádsíp fúvókáját mélyen szájba kell venni, hogy annak nyelve a szájüregben szabadon rezeghessen. Átfúvásra a nádsípon nincs lehetőség, tehát csak oktávnyi (dúr vagy mixolíd) hangterjedelem szólaltatható meg rajta. Bár a megszólaltatás közvetlenül szájjal történik, a játékos nyelve nem vesz részt a dallam frazírozásában, a szájüreg, a pillanatnyi lélegzési szünetektől eltekintve, a duda tömlőjének szerepét tölti be. Ezért a nádsípon előadott dallam jellegzetességei nagyjából ugyanazok, mint a dudán játszott dallamé. A repertoár is lehetőleg oktávnál nem nagyobb ambitusú szöveges népdalokból, leginkább dudanótákból áll.

A nádsípot a furulya vagy duda mellett – mint emezeknek játéktechnikában, ill. hangzásban is közeli rokonát – régebben is elsősorban pásztorok használták. Jelentősége és rangja azonban sokkal kisebb volt a dudáénál és a furulyáénál. Zenélés céljából leginkább olyankor került rá sor, amikor rangosabb hangszer nem állt rendelkezésre.

A magyar nádsíp legkorábbi rövid leírását 1854-ből ismerjük (Magyar- és Erdélyország Képekben). Rá vonatkozó hangzó adatunk (hangfelvétel) Dévaványáról és Sándorfalváról van, de nyomait máig országszerte megtaláljuk. Szomszéd és távolabbi népek is ismerik. Két egymás mellé kötött és egyszerre megszólaltatott nádsíp az arabok arghul-ja, amely viszont a magyar duda kettős sípjával éppúgy közeli rokon, mint akár a jánoshidai és alattyáni ásatások nyomán előkerült avar kettős síp.

Kozma Andrea, a “Magyar Nyelv” szerkesztőjének közreműködésével.

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2013-04-17

Szerzői jogok

A LurkóVilág.hu honlapon megjelent írásokat a LurkóVilág felkérésére írták gyermekértő szakemberek, óvodapedagógusok és szülők.
Azok átvétele, másolása, más portálon való megjelenítése csak előzetes hozzájárulásunkkal lehetséges. 
Szerkesztőségünk elérhetősége: lurkovilag@lurkovilag.hu

KIEMELT ÖSSZEÁLLÍTÁS

játéktár



Cikkajánló

Csatlakozz Te is!

További írások, amik érdekelhetnek!
Körjátékok

Körjátékok

Az énekes gyermekjáték térformatípusa. Egyéb elnevezése: kört fogás, körbeállás, kört kerítés. A gyermekek körbeállnak, így lépegetnek, ugrálnak vagy – ritkán – tánclépéssel haladnak. A körtagokon kívül egy vagy több különálló szereplője is lehet a játéknak, akik másféle mozgásokat végeznek, pl. táncolnak.

bővebben
Métázás

Métázás

A méta egy hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett – többnyire gyerekekből, diákokból álló – csapat játszik. A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a vidéki települések ifjúsága is átvett.

bővebben