A vidám farsang ideje vízkereszt napjától – január 6. – húshagyókeddig tartó több hetes időszak. A farsangi mulatságok, játékok lehetőséget adnak felszabadultabb tevékenysé­gek­re.

Farsang idején jelképesen temetjük a telet. Ehhez kapcsolódó játékok a Kiszebábú égetése vagy vízbe dobása.

Mondókáink, énekes játékaink is ezt a változást, mozgást fejezik ki:

  • Kice-vice villő…,
  • Aki nem tud táncolni…,
  • Egyetem, begyetem karkantyú…

Megkezdődik a tavaszvárás, az új élet, az újjászületés előkészítése egyre erőteljesebben, ugyanúgy, ahogy a természet energiáinak megújulása is lassan elkezdődik. A Vízöntő időszakában már egy „bakugrással” magasabban araszol a nap, a föld is kezd ébredezni. A tél sötét erői egyre jobban visszahúzódnak, ahogy a mondókákban is benne van.

Farsangi gyermekjátékok

Játékainkban megjelennek a naphívogatók:

  • Süss föl nap…;
  • Új kőkút körül fut…;
  • Pap utcában süt a nap…;
  • Új hold, új király…;
  • Süss ki, süss ki napocska;
  • Jöjj fel hold, fényes hold;
  • Süss ki, süss ki jó verő. 

Farsang farkának szombatjától adták ki azt a palack bort is, amelyet az elmúlt évben a legények a földbe ástak. (Farsang farkának nevezzük az utolsó víg szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó három napot. Az ezt követő szerda már hamvazószerda, a böjt első napja. Húshagyókedd, hamvazószerda , húsvét ún. „mozgó ünnepek”: nem köthető minden évben ugyanahhoz a naptári naphoz, minden évben más napra esnek. A tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnap húsvétvasárnap. Innen kell visszaszámolni 46 napot, ekkor van a böjt kezdete, hamvazószerda, az azt megelőző nap pedig húshagyókedd, a farsang utolsó napja.)

Három napos evés-ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Voltak „kanivó” napok, amikor a férfiak jártak kocsmába, máskor volt az „asszonyok ivója”, ekkor ők gyűltek ott össze. Asszonyok csak kétszer léphettek be az év során: Az egyik nap a hamvazószerda utáni „zabálócsütörtök” volt, amikor a húshagyókeddről megmaradt ételeket fogyasztották el, mert a régi ember ételt még a bolondos farsang idején sem dobott ki. ( A másik alkalom, amikor asszonyok léphettek a kocsmába, amikor a lakodalom után az új menyecskét „beitták” maguk közé.

Legény- és a leányavatás ideje

Régen farsang idején volt a legény- és a leányavatás kemény próbája is. Különböző-nem is könnyű-próbákat kellett kiállniuk a fiataloknak azért, hogy a nagylegények-vagy nagyleányok közé fogadják őket. Zajos mulatságok voltak a farsangi lakomák, amelyek a régi ember hite szerint elűzték a gonoszt, a telet, s meghozták a tavaszt. Ezért zajoskodtak, mulatoztak az emberek. Húshagyókeddi szokás volt a rönkhúzás vagy tuskóhúzás.Egy nagy farönköt kerítettek, ezen ült az álvőlegény és az álmenyasszony. A menyasszony beöltözött férfiember volt. A legények vesszőt tartottak a kezükben, s ezzel ütögették meg az útjukba kerülő menyecskéket, lányokat, gyerekeket. A rönköt olyan házak udvarára húzták be , ahol vénlány lakott, ezzel is kicsúfolva őt.

Este ál-lakodalmat rendeztek, ha nem volt igazi lakodalom abban az évben a faluban.

 

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2010-02-14