Egyre többször hallani, hogy gyermekeket nem visznek temetőbe. Miért? Leggyakrabban az a válasz, hogy még kicsi, még nem neki való, … Pedig a halál és a gyász megértésében és feldolgozásában is sokkal jobb a fokozatosság, hogy a földi élet végessége ne váljon tabuvá, ne legyen félelem forrása, amit a szőnyeg alá söprünk, hátha, minket elkerül… Érdemes beszélgetni, a halált, mint az élet természetes velejáróját kezelni, és erre a Mindenszentek egy csodálatos alkalom.
Íme 5+1 ok, hogy mi miért megyünk mindig együtt a gyerekekkel a temetőbe, csecsemőkoruk óta…
1. KÉSZÜLŐDÉS MÁR NAPOKKAL ELŐTTE
Számomra Mindenszentek ünnepe már napokkal korábban elkezdődik, amikor séták közben leveleket és bogyókat keresünk, amiből aztán egy nyugodt este kis koszorúkat és csokrokat készítünk. A kreativitás, a közös készülődés és a vidám együttlét várakozással tölt el kicsit és nagyot egyaránt. Az ablakpárkányra már előre kikészítjük a kis mécseseket, amiket vinni fogunk, jó időben beszerezzük a gyufát, és az utóbbi években az elemlámpákat, amivel a gyerekek keresik-mutatják majd az utat. Jó készülődni, jó várakozni!
2. ÁTÉLNI AZ EGYÜTTLÉT BIZTONSÁGÁT
Gyerekként a temető nem volt félelmetes számomra, hiszen együtt voltunk ott szüleimmel és testvéreimmel. Amikor nagy zimankó volt, és mi már nagyobbacskák voltunk, saját gyertyát is kaptunk a kezünkbe, amivel világíthattunk, és ami mellett a kezünket melegíthettük kicsit. Jó volt együtt barangolni a sírok között, a sötétben, a többiektől nem lemaradva, tudva, hogy velem vannak azok, akik a legközelebb állnak hozzám. Hálás vagyok, hogy gyerekeimnek megadhatom az együttlét – együttérzés biztonságát és örömét!
3. MÉCSESEK, GYERTYÁK, IMÁK…
Mindenszentek tájékán a délutánok már korán a sötétbe nyúlnak. Mi a temetőbe mindig már sötétben látogatunk ki, amikor a sírokon égő kis gyertyák lángja egészen varázslatos hangulatot áraszt. A sírok felkeresése, virággal és kis mécsesekkel való feldíszítése egyfajta rituálé, ami segíti az élet igaz értékeinek felismerését és értékelését. Jó ilyenkor befelé figyelni, a múltra emlékezni, egy rövid imát elmondva hálával gondolni szeretteikre, és csodás érzés, ha ezt a gyerekek is évről-évre egyre mélyebben megérzik-átérzik.
4. RÉGI IDŐK EMLÉKEI
A temetőlátogatás sajátos alkalom arra, hogy a közeli hozzátartozók mellett a távolabbi ismerősökről is meséljünk, akik mind a mi életünk részei voltak valamikor, és valami miatt nagyon kedvesek számunkra. A gyerekek szeretik ezeket a történeteket, azokat az időket, amikre ők nem emlékezhetnek, olyan emberekről, akiket nem ismertek. Mi például mindig elmegyünk egy kedves néni sírja előtt, akinek én még kislányként a virágboltban olyan szívesen segédkeztem. Mindig teszünk egy mécsest az ő sírjára is, és pár mondatban mindig elmesélem a kedves gyermekkori emlékeimet.
5. MERJÜNK BESZÉLGETNI A HALÁLRÓL!
Az óvodáskor gyerekek már elkezdenek gondolkozni és kérdezni az elmúlásról, a halálról. Fontos, hogy ezt ne kezeljük tabuként, hanem mindig az adott életkornak megfelelő választ adjunk. Merjünk beszélgetni, merjük gyermekeinknél visszakérdezni, ne meneküljünk a halál témája elől! Visszagondolva, az én gyermekeimnél ezek a beszélgetések jellemzően nem Mindenszentek ünnepén kerültek elő, hanem bármikor máskor, az év folyamán. Viszont ezeknél a beszélgetéseknél jó volt visszanyúlni a korábbi temetőlátogatások közös emlékéhez, felidézve, hogy akkor mit és miért csináltunk. A lényeg, hogy ne féljünk, hanem beszélgessünk!
5+1. HAGYOMÁNY
A Mindenszentek nem utolsó sorban kultúránkban gyökerező hagyomány, ami a többi ünnepünkkel együtt keretet ad az egész évnek, keretet ad az életünknek. Ahogy tavasszal a szárba szökkenő új életet köszöntjük majd, télelőn az élet mulandóságára emlékezünk, hogy így minden napért hálát adva éljünk boldog és harmonikus életet.
