Két hetes projekt záró napja volt a február 5-én megtartott FARSANGOLÁS. A két hét minden napja az ünnepre való ráhangolódást szolgálta. Így a bohócbáb volt a kérdező a román tevékenységen, a bohóczsetonok sorakoztak párosával vagy növekvő, csökkenő sorrendet alkottak, Kreativitásuk, művészi érzékük kifejezői a sok álarc origami munkák, színezők, igazi farsangi hangulatot varázsoltak a csoporttermekben, a folyóson.

Felidéztük az év során tanult tréfás mondókákat, népdalokat, gyermekdalokat, farsangi rigmusokat. Úgy kibővítettük ezek tárházát, hogy legyen, amire ugráljunk, táncoljunk, míg ég a kiszebáb.

 

farsangolás

A seprűnyélre tekert szalmabáb vicces orral, rossz kabáttal az ajtó mögé állítva tudtuk, hogy már csak egyet kell aludni és a kiszebáb elégetésével elűzzük a szeles hideg telet, de csak maskarába öltözve sikerülhet ez nekünk. Suttogták egymás között ki, mivé változik, titok, meglepetés lesz…

És eljött a várva várt farsangnapi reggel.

Nekünk reggel 8-tól kezdődött a nap, de jó pár édesanya, nagymama kelt fel hajnalban, hogy a finom vanília illatú, puha fánk időben az óvodások ünnepi asztalára kerüljön. Négy kosár fánk “ez nem fogyhat el” – gondoltam, de nem így lett, mert vendégeink, szülők, nagyszülők, még a rendőr is szívesen megkóstolta a fánkot.

Fényképész várta a terembe érkező gyermekeket megörökítve az ötletes szülők által létrehozott jelmezeket. Volt itt minden: hercegnők, király, pillangók, plébános, béka, ló, Miki egér, Zorro, kowboj, szétszedhető légódoboz is…

 

farsangolás

Hamar felfedezték a gyermekek az előkészített játékokat:

1.FAROK NÉLKÜLI SZAMÁR: “Nekem kösd be a szemem óvó néni”

2.A tátott szájú bohóc dobobozba sem volt könnyű dolog becélozni a ping-pong labdát, de sikerült a nagyoknak. CÉLBADOBÁS A BOHÓC SZÁJÁBA.

3.A jó ropogós táncba is móka vegyült. Gyorsan adták tovább a seprűt. SEPRŰTÁNCOLTATÁS:

4.ZOKNIPÁROSÍTÁSI VERSENY.

5.DISZNÓTERELÉS AZ ÓLBA: egy – egy lufit kellett beterelniük fakanállal az asztal alá.
6.KINÉL MARAD TÖBB VÍZ A KANÁLBAN: a vízzel teli kanalat óvatosan átkell vinni a túloldalra és beönteni a tálba.

Nem kellett biztatni az evésre ivásra a gyermekeket, rég csiklandozta orrukat a fánk illata utána házi szörpös /málna, fekete ribizli…/ vizet ittak.

Beköszöntünk a szomszéd csoportba egy rövid táncra, egymás megcsodálására.

A nap FÉNYPONTJA?

Gondosan felöltözve, elől a kiszebábot vivő gyermekkel kivonultunk az udvarra: ITT A FARSANG ÁLL A BÁL-T énekelve.

Szólt a síp, a dob, a kerepelők, a csörgők még furulyaszó is belehasított a levegőbe, de nem tudta elnyomni, inkább felerősítette, bátorította a toporgó-körbejáró-ugráló-táncoló 40 gyermek hangját.

 

farsangolás

A-a a farsangi napokban, a farsangi napokban legyünk mi is vígabban…
Maskarások, bolondok…

A szomszédos ruhásüzletben már vártak ránk. Beköszöntünk illendően:

ITTHON VAN-E A GAZDA?
ÚGY TETSZIK? HOGY JO HELYEN… SZERVUSZ, KEDVES BARÁTOM?

„Elmúlt Farsang el- el-el
Kinek használt kinek nem,
Nekem használt neked nem,
Én táncoltam te meg nem… „
 – boldogan mutattak egymásra…..Megköszöntük a játékra adott pénzt.

„A gyéren vettem a kenderem, gyakran termett rajta nem kell nékem a kender csak a pozdorjája
Tüzet rakok, alája megfűtőzök rajta a szeretőm gyolcsgatyáját megszárítom rajta,
Hess légy ne szállj, rám beteg vagyok én, csókolj meg édes rózsám meggyógyulok én.”
– erre a csomafalvi nótára csak a vállfákon lógó ruhák nem keltek táncra.

Meglepetés volt, ahogy a szomszédos KÁVÉZÓ kiszolgálója egy tál süteménnyel kínálta meg a gyermekeket, akik már alig várták az útelzárást.

A gyermekek biztonsága érdekében a rendőrök is segítségünkre voltak. Az autóvezetőket most a gyermekek igazoltatták, megálljt parancsolva az ide illő rigmusokkal:

„Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten,
Tyúk ide búbos, kalács ide fonatos tízezerért mondom el a rigmust.”

„Én kis guriga vagyok, begurulok hozzátok, ha nem adtok egy garast
Agyonütöm a kakast.”

A szülők fánkkal kínálták a sofőröket, bár jó pár szűkmarkú is volt közöttük, de szerencsére a gyermekek kedvét ez nem szegte, mert egyre hangosabban fújták a mondókákat, énekeket:

Elment a tyúk vándorolni, Kiment a ház az ablakon, Az én tyúkom megbódult, és a Virágéknál ég a világgal máris a HELYI TANÁCS épülete előtt voltunk.

 

farsangolás

Jó volt ez a 8 perces utcai mókázás. A pénzgyűjtés szimbolikus volt, bár az így vásárolt ceruzahegy nem fog elváslani. a ragasztó is jobban ragaszt majd, mert mi szereztük.

A TANÁCSNÁL már vártak ránk nemcsak a gazda, de otthagyta mindenki az íróasztalt, a gondokat és velünk kacagtak, amikor a gyermekek rájuk mutattak az ének végén:

“… én eszem a zúzát, máját te pedig a mocskos lábát.”

Hegedül a kisegér, penget rajta… EGY boszorka van… Mosoly nélkül végighallgatni mindezt nem lehet. A komáromi kisleánnyal… erre, kakas erre tyúk már el is köszöntünk volna, de azért a jóízű cukorka jutalmat jó szívvel fogadtuk.

Borongós zord volt dél fele még az idő, de a tél vándorbotját csak megmarkolta és elfutott:

„Elegünk van már a télből, hobó, l fagyból, hideg szélből.
Jöttünk vígan maskarában, télbosszantó maszkabálba.
Szóljon zene síppal, dobbal, fusson a tél vándorbottal.”

RAGYOGÓAN SÜTÖTT RÁNK A NAP, ÍGY KÍVÁNTUNK JÓ VAKÁCIÓT egymásnak.
/hétfőtől félévközi vakáció kezdődött./

Tisztelettel írtam le Önöknek farsangi beszámolónkat még friss az élmény. 25 éve farsangolunk óvodásaimmal mindig egy kicsit más módon. Számomra ez volt az utolsó ovis farsang, mert jövő évtől nyugdíjas leszek.

Kosután Magdolna , óvónő írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2016-02-09