Forrásaink, amit őseink még tudtak

A magyar néphagyományban is fellelhetjük a vízzel való gyógyítás gyakorlatát. Hazánk területén számos forrást találunk, amelyek kapcsán csodás gyógyulásokat őriz az emlékezet. Nemzeti kegyhelyünk a gyönyörű természeti környezetben fekvő Mátraverebély-Szentkút, amelynek legendája Szent László korába vezet vissza minket.

A szentkúti legenda szerint Szent László királyt, amikor egy alkalommal Szentkúton járt, a kunok üldözőbe vették, és egy völgy felé szorították. A király híres, Szög nevű lova azonban nem hagyta cserben itt sem gazdáját: egy ugrással átugratta a szakadékot. A legenda szerint a patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz bugyogott fel, amit a nép Szentkútnak nevezett el.

Az első csodás gyógyulást a szent király halála után pár évtizeddel rögzítette a népi emlékezet. Egy verebélyi csordás néma gyerekével együtt őrizte a völgyben a községi állatokat. A néma fiú kissé elmaradt édesapjától, vizet keresett, hogy szomját csillapítsa. Egyszerre megjelent neki egy csodás szépségű asszony kisgyermekkel a karján, aki egy lópatkó alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott a forrásból, s utána tudott beszélni. A víz ereje sok csodás gyó – gyulást eredményezett még.

Mátraverebély-Szentkút napjainkban is búcsújáróhely, ahol nem csak testi, hanem lelki bajainkra is gyógyulást kereshetünk.

S hogy hogyan gyógyítanak a vizeink, azt könnyen megérthetjük racionális gondolkodással is, ha megismerjük Masaru Emoto kutatásait, és megnézzük a különböző forrásvizek kristályszerkezetéről készült csodálatos fotóit.

Ne feledjük: a víz információt tárol. Szent helyről, gyógyító információt. És ahogy a víz hatni tud testünkre, ugyanúgy hatni tud lelkünk bajaira is gyógyító rezgése által. Közeledik a tavasz: érdemes néhány közeli forrást felkeresni, akár víztartókkal felszerelkezve.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2010. tavaszi (IV.évf. 1.sz.) számában jelent meg.