A nyelvtanulás gyermekkorban nagy lehetőség, de a legtöbb szülő számára egy fejtörést okozó feladat is egyben. Sokféle és gyakran egymásnak ellentmondó információk és hiedelmek terjednek arról, hogy mikortól, hol és hogyan érdemes elkezdeni a kisgyermekek idegen nyelv tanulását, tanítását. Az alábbiakban logopédiai szempontból gyűjtöttük össze a nyelvtanulás melletti és elleni érveket, amiket mindenképpen érdemes meg fontolni a döntés meghozatala előtt.

A beszéd elsajátítása az egyén fejlődése szempontjából hatalmas mérföldkő. Minden családban várakozás és öröm kíséri a gyermek első nyelvi megnyilvánulásait, első jellegzetes szavainak megjelenését, a „gyermek-száj” aranymondásait. Ez utóbbiak is jelzik, hogy a gyermek nyelvtanulása más,mint a tudatos értelemben vett nyelvtanulás.

A gyermek 3-5 éves korában érti, hogy mire való a nyelv, sokat tudnak már arról, hogy miképpen kell vele bánni. Körülbelül ilyenkor alakul ki a gyermeknek az a memóriája, amely a szavak elraktározásához és felismeréséhez szükséges. Ez igazolja az óvodás korban elkezdett nyelvtanulás elkezdhetőségét. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy az óvodában az anyanyelv-tanulás, a magyar beszéd megértése és észlelésének fejlesztése, a tiszta magyar beszéd megtanulása, valamint a magyar szókincs bővítése a fő feladat, hogy az iskolában az olvasás és írás megtanulása zökkenőmentes legyen. Logopédiai szempontból nincs káros következménye a kisgyermekkori nyelv tanulásnak, de fontos, hogy az azzal szembeni elvárásaink reálisak legyenek.

Ismerkedés a hangzással

A kiejtés pontos utánzása az óvodában még játék csupán, ami viszont kiváló alkalom arra, hogy a gyermek fülét hozzá szoktassuk az idegen nyelv hallgatásához. Késõbb, a hangképző szervek végleges kialakulása illetve a magyarra hangolódás után már sokkal nehezebb idegen hangokat reprodukálni – kialakult az anyanyelvre jellemző artikulációs bázis. Sokszor hallani, hogy ennek érdekében a szülők idegen nyelvű mesecsatornák elé ültetik gyermekeiket, hogy ott is „a nyelvet gyakorolják”, ezzel azonban a legtöbb mesefilm esetén nem érünk célt, mivel ott nagyon gyorsan beszélnek, gyakran érthetetlenül, és nem utolsó sorban gyakran a mese tartalmi és képi megjelenítése sem szolgálja gyermekünk egészséges fejlődését.

Az ovis nyelvóra megfelelő alkalom, hogy a gyermekek kis versek, mondókák és dalok révén ismerkedjen az anyanyelvétől eltérő idegen nyelvvel. A legtöbb gyereknek örömet okoz, hogy játszhat idegen hangzású szavakkal, utánozhatja őket. A gátlás, a megfelelni akarás még nem blokkolja spontán megnyilvánulását. Megtanul köszönni és néhány szó reprodukálására lesz képes. De semmiképp sem várhatjuk, hogy folyékonyan beszélni is megtanulja az óvodában a nyelvet. Az óvodában nincs teljesítménykényszer és nem is szabad, hogy legyen! A cél a sikerélmény, az öröm, az érdeklődés felkeltése, majd fenntartása, mely hatékonyan segíti a későbbi tudatos nyelvtanulást.

Kiknek nem javasoljuk? 

Vannak gyermekek, akiknél zavart okoz az anyanyelv elsajátítása mellett az idegen nyelv párhuzamos tanulása. Azoknak az óvodásoknak nem javasoljuk az idegen nyelv korai tanulását, akik valamilyen okból később kezdtek az anya nyelvükön beszélni, vagy a családjukban előfordul diszlexia, vagy súlyosabb beszédfogyatékosság.

Szakember, logopédus véleményét kérje, ha bizonytalan abban, hogy gyermeke óvodában kezdje-e az idegen nyelv tanulását.

Kétnyelvű családban más a helyzet. Ott eleve két anyanyelvű környezetben nő fel a gyermek, így természetes, hogy a gyermek is kétnyelvű lesz! A természetes kétnyelvű környezet és a mesterséges “erőltetett” nyelvtanítás között azonabn nagy különbség van. Ráadásul hatalmas hibát követünk el, ha “rossz” kiejtéssel tanítjuk meg, vagy hibás nyelvtant használva beszéljük az idegen nyelvet.

Mielőtt döntést hozunk, gondoljuk végig, hogy gyermekünk számára biztosítunk-e megfelelő időt a szabad játékra, a népi dalok és mondókák játékos megtanulására, valamint a családban töltünk-e elegendő időt együtt, mert mindezekkel a gyermek olyan láthatatlan módon gazdagszik, amelynek kincsei egész életén át végigkísérik. Ezeket a későbbi években pótolni már nem lehet.

 

A fenti cikket a LurkóVilág felkérésére Oláh Andrea, logopédus írta.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2009. tavaszi (III.évf. 1.sz.) számában jelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2010-01-27.