A címből kiindulva félreérthető ezen tevékenység nevelő jellege egy óvodai csoportban, ugyanis lopni nem szoktuk és sem erre nevelni a gyerekeket nem a célunk. De mégis egy hideg, ködös októberi pénteken „liptük – loptuk” amit csak tehettünk, de legfőképp szőlőt a „Csősz” játékban. Ugyanis ez a játék volt a csoportban megrendezett “Szüreti bálnak” a fő témája:

Lipem – lopom a szőlőt.
Elaludt az öreg csősz.
Vaskalap a fejébe.
Bunkós bot a kezébe.

A „Szüreti bál” az őszről készült projekt befejezését jelölte. Ezen projekt alkalmával játszódtunk és beszélgettünk gyümölcsökről, zöldségekről, az ősz jellegzetességeiről és még sok egyébről, ami az ősszel kapcsolatos.

A szüreti bál többi játékos foglalkozása

A „Szüreti bál” fő és kedvelt játéka mellett még nagyon sok más játék kapott helyet. Ilyen volt a „Szőlővadászat” – a gyerekek két sorba álltak és hátra tett kézzel kellett levadásszák a társuk által fenntartott szőlőgerezdről a szőlőszemeket. Következő játék „Célba dobás” – kölcsönkérve a csősz kalapját, 3 szem szőlőt kellet mindegyik gyerek bedobjon. Következett a „Ki tud a legnagyobbat fújni” játék – ezen játék alkalmával egy darab szőlőszemet kellett lefújni az asztalról. Mindegyik versenyjellegű játék alkalmával a győztes nagy tapsot kapott és a bál végén oklevelet. Mindezek mellől nem hiányzott a „korlátlan” szőlőevés (természetesen, amennyit egy óvodás gyereknek szabad) és a buli.

Buli közben kifáradtunk és a „Csendkirályt” játszodva pihentünk utána újra kezdtük a táncot. Felejthetetlen élmény volt a gyereknek, minden egyes játék, de amit legfőképp imádtak, az a szőlőevés volt és a „Csősz” játék.

 

Sípos Erzsébet, óvodapedagógus írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-11-01