Számomra már a kezdetek kezdetén, azaz a nagyobbik gyermekem bekerülésekor kiderült, milyen családias légkört sikerült az itt dolgozóknak kialakítaniuk. De nyugodtan mondhatom, ez számukra nem „csak” munka; ez az életük, a hivatásuk, és ezt természetesen a gyerekeink is érzik.

Amellett, hogy az óvó nénik és dadus nénik szakmailag mennyire felkészültek, hogy a gyermekeink fejlődését elősegítve minden területre kiterjedő programot valósítanak meg; mindezt játékos formában teszik, semmit nem erőltetve, minden gyermek a maga érdeklődése, és érettsége függvényében kapcsolódhat be az adott tevékenységbe – ha szeretne.

Ami még megragadott engem – hisz szülőként én is hasonlókat vallok -, az a gyermek személyiségének, egyéniségének tisztelete, valamint az a szemlélet, hogy nem a nevelési programhoz „igazítjuk” a gyerekeket, hanem éppen fordítva: a gyerekekhez kell igazítani a programot. Természetesen mindezt olyan szeretetteljes közegben, ahol gyermekeink jól – és legfőképp – biztonságban érzik magukat. Csak így fejlődhet töretlenül a személyiségük. Örülök, hogy ebben az óvodában mindez megvalósul.

Végezetül álljon itt az óvoda mottója, amely véleményem szerint nagyon jól kifejezi az intézményben dolgozók alapelvét:

„Mindenek felett játszódjék a gyermek: A szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet mint az országút, olyan meddővé teszi.” /Bolyai Farkas/

Pethő Anita, szülő írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-10-25