Összefoglalva röviden és tömören:
– a jó közösség,
– a felkészült pedagógusok
– a megfelelő háttér ahol gyermekeink sokat tanulhatnak.

Az én gyermekem a betöltött 3. életév után azonnal ment az óvodába, mert szüksége volt a közösségre, arra, hogy társaságban legyen, gyerekekre akikkel játszhat, akikkel és akiktől tanulhat. Imádja a társaságot és nagyon fogékony az új dolgokra.

Az óvó nénik és a dadus szeretete, türelme, elhivatottsága jó példát mutat a gyermekeinknek. Sok verset, mesét, népdalt tanulnak tőlük. A kézügyességüket is fejlesztik a rajzolás, ragasztás, papírhajtogatás, gyurmázás stb. révén. A hagyományok sajnos a mai rohanó világban háttérbe szorulnak. Az óvodánkban a farsangi bál, a nemzeti ünnepek, a Húsvét, a karácsonyi készülődés minden gyerek fantáziáját megmozgatja és megtanulják összekötni pl. az évszakokat az éppen aktuális eseménnyel.

A tavalyi farsangi bálon a tombolából befolyt összeget az óvoda a szülők beleegyezésével kirándulásra költötte. A budapesti Állatkertbe mentünk kirándulni, valamint a Fővárosi Nagycirkuszba is megnéztünk egy előadást. A gyerekek nagyon élvezték és emlegetik azóta is, hogy milyen állatokat láttak, mivel etették őket stb.

Egy ilyen kis óvoda, mint a miénk sokat tesz azért, hogy a lehető legjobban felkészülve engedje el a csemetéinket az általános iskolába. Jobban odafigyelnek gyermekeinkre, ismerik minden rezdülésüket, megnyilvánulásukat!

Edit, szülő írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-10-28