Nagyobbik lányunk 2006-ban, kisebbik 2007-ben kezdte az óvodát a Halásztelki Lámpás Református oviban, ami az év szeptemberében nyitotta meg kapuit.

Az óvónénik minden erejükkel azon voltak, hogy a gyerekek örömmel járjanak oviba, jól érezzék magukat a közösségben.  A mi kis történetünk, ami szülőként meghatott: kisebbik lányunk 2006 októberében kórházba került tüdőgyulladással. Egy akkor frissen induló óvoda, alig ismert óvónénikkel, igen megható percek elé állítottak. Egyik nap Nóri lányom és a férjem bejöttek a kórházba, és átadtak egy mappát, tele az ovis gyerekek rajzaival és az óvónénik, illetve a már írni tudó gyerekek által írt jókívánságokkal. Elsírtam magam. A lányunk nagyon rossz állapotban volt, és a kicsiny gyermekek és óvónénik mind azért imádkoztak, hogy Kamilla meggyógyuljon.

Az óvodából 2 éve ballagott a kisebbik lányom is, az iskola választásnál az óvónénik rengeteget segítettek, illetve az iskolába kerülésnél is. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, és jövőre nagy-nagy szeretettel várják a kisfiunkat az óvodába.
Nekünk nem volt szempontunk, hogy milyen óvodát válasszunk, ugyanis az áprilisi beíratásnál még csak egy óvoda működött Halásztelken, ahol elutasítottak. Akkor nagyon elkeseredtem, mert nekem muszáj volt dolgoznom. Ekkor egy ismerős mondta, hogy hamarosan indul egy óvoda, a Református Iskola által, próbáljuk meg ott. Azonnal felvettek, függetlenül attól, hogy mi Katolikusok vagyunk. Az óvoda vezetői, az óvónénik erejükön felül, plusz létszámmal teljesítik a mindennapokat. Köszönöm nekik, hogy annyit fáradoznak, hogy minden gyereket kivétel nélkül szeretnek, és köszönöm, hogy vannak nekünk!
Köszönjük Erika néni, Timi néni, Szilvi néni és Vali néni.
Karádiné Szabó Szilvia, szülő írása
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-11-07