Óvodáskorú gyermekünknek életre szóló élményeket, előnyöket, különleges fejlődési lehetőségeket biztosíthatunk a sportolás által. A mozgáskoordináció javulásával együtt nő a gyerekek önértékelése, fejlődnek a szocializációs és kommunikációs készségeik, sőt a mozgás kihat az intelligencia természetes fejlődésére is. Nem mindegy azonban, hogy milyen életkorban, milyen sportágat és edzésprogramot választunk gyermekünk számára.

Mozgás – élmény

A kisgyermekek él­te­tő eleme a játék, ezért bármilyen sport­­ágat is választunk, legfontosabb a já­té­kosság és változatos­ság. Az életkornak megfelelően kü­lö­nö­sen jótéko­nyak a kisebb csoportokban végzett gyakorlatok, hiszen a csoport kö­zös­ségformáló, kiválóan szocializál, önismeretet és önbizalmat ad. Gyakorlott szakemberek képesek a csoporton belüli szokásos súrlódásokból is előnyt és pozitív élményt kovácsolni minden egyes kisgyermek számára. Így biztosított az a rendkívül lényeges tényező, hogy a félénkebb, bizonytalanabb kisgyermek is testben, lélekben, szellemben egyaránt fejlődjön, és abszolút sikerélményt találjon a csoportos együttműködésben.

Melyik életkorban, mit sportoljon a gyermek?

3-4 éves korban a szimmetrikus mozgások ajánlottak, melyek egyaránt igénylik mindkét agyfélteke fokozott működését. Lényeges, hogy ezek természetes mozgások legyenek, melyek nem terhelik egyenetlenül és ezáltal nem deformálják az alkatot, semmiképpen se károsítanak. Ebben az életkorban a gyermekek türelme még igencsak véges, nem kedvelik a hosszabb, racionális utasításokon a­la­­puló, monoton jellegű moz­gást, feladatot. Kitűnő vá­lasztás ebben az életkorban a síelés és az úszás, pontosabban a vízben való, okosan irányított mozgás, a speciális, játékos gyerektorna, ügyességfejlesztő já­tékok.

5-6 éves korban előtérbe kerülnek azok a gyakorlatok, amelyek kifejezetten a mozgáskoordinációt, a koncent­rációt segítik és erősítik. Sor kerül már például az úszásnemek elsajátítására, a különböző labdajátékok alapjainak megismerésére.

7-8 éves korban javasoljuk és kezdjük tanítani az atlétika, a torna, a küzdősportok elemeit. Ebben az életkorban fontos, hogy szabadon ismerkedhessen a gyermek minél több sportággal. Egyrészt azért, mert így lényegesen növeli egyéb adottságait is /mentális és szociális fejlődés, kitartás, küzdőszellem, önbizalom, önismeret/, másrészt azért, mert így kiderülhet az is, hogy milyen sportág illik hozzá a legjobban, illetve miben van esetleg kiemelkedő tehetsége.

9-10 éves korban érkezik el az ideje az aszimmetrikus mozgások fejlesztésének, amikor különböző módon és szinten terhelődik a test és az agy két oldala. Ilyen például a bonyolult, sokrétű koordinációt, koncentrációt és terhelést biztosító tenisz, a vívás, a snowboard.

10-11 éves kor után már maximálisan előtérben van a személyes tanácsadás, az egyéni edzésprogram tervezése. Kialakulnak és megerősödnek az egyéni tulajdonságok, tisztán látjuk a személyes erősségeket és gyen­geségeket. Mindezek pedig alapjában határozzák meg, milyen további sportolói út javasolt a gyermek számára, illetve hogyan segíthetjük őt saját ambíciói megvalósításában. Az ily módon végigvezetett fejlődés rendkívüli szociális, intellektuális előnyt is biztosít a gyermeknek a sport adta egészség és harmonikus testi fejlődés mellett.

 

Fogarasi Orsolya, síoktató írása

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. őszi (I.évf. 3.sz.) számábanjelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-07-22.