Az idén is, mint minden évben eljön hozzánk a gyermekek várva várt kedves barátja, a jó Mikulás bácsi, aki nem volt más, mint Szent Miklós, Myra városának püspöke.

Sajnos a kommunizmus ideje alatt nem lehetett a szentekről nyíltan tanítani és beszélni és teljesen átformálták ennek az igazi szentnek az alakját egy piros sapkájú Télapós bácsivá és kihagyták belőle a szép püspöki süveget és a pásztorbotot, ami mind a püspöki méltóság szimbóluma.

Mi a katolikus óvodában Szent Miklósra emlékezzünk nagy szeretettel december 6-án, az ő kedves névnapján. Előtte megtekintjük ennek a szentnek az életét, beszélünk a vele kapcsolatos legendákról, hogyan vált a titokzatos ajándékozó Miklósból Mikulás.

A gyerekekkel rajz foglakozáson spricolásos technikával szita és fogkefe segítségével megfestettük Szent Miklóst, majd piros szalvétából Mikulás fejet készítettünk, sokat-sokat rajzoltak a Mikulásnak.

Amikor a Mikulás bácsit vártuk, azelőtt pedig kiraktuk terítőkből Myra városát és elmeséltük Avarizzo történetét, akinek kőszíve volt és Miklós meglágyította szeretetével. A legvégén a történetnek a gyerekek kidíszítették szép kövekkel a házakat, amibe megérkezésekor a Mikulás bácsi a kedves ajándékcsomagokat elhelyezte.

A gyerekek Mikulás versikével és énekekkel köszöntötték a hozzánk érkező Mikulás bácsit és sok kérdést tettek fel neki, arról is, hogy ő hozta el nekik a havat, mert hát aznap gyönyörűen havazott városunkban. A Mikulás szintén kérdezett, hogy mi van a földre középen kirakva és elmesélték a kőszívű ember történetét. Minden gyermek öröme ez az ünnep és boldogan nézegették meg, amit hozott számukra a kedves Mikulás bácsi. Közben énekelgették „Vígak és boldogak hadd legyünk, szívünkből hadd örüljünk, frissen, frissen, trá-lá-lá-lá-lá, ma este jön el a Mikulás, ma este jön el a Mikulás.”

 

Jácinta nővér, óvodapedagógus írása

A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-12-10