Szomorú hírről értesülhettünk a közelmúltban: a 87 éves Kemény Henrik elhunyt. Személyében olyan bábművészt veszítettünk el, aki egyszerűségével, játéktudatával, aktivizáló, mágikus erejével életszeretetet sugárzott, amely vidámságot, önfeledt átélt pozitív etikai érzéseket volt képes észrevétlenül átadni hallgatóságának, s így vállhatott Vitéz László figurája nemzeti kincsünk felejthetetlen alkotásává.
Gyermekkorom meghatározó élményei egyike azok a máig emlékezetes Vitéz László bábelőadások a tévéből, ami úgy vonzott a képernyő elé bennünket, mint kevés műsor. Volt benne valami emberi, valami reményt keltő egyszerűség, mint amit a népmesékb?l ismerhettünk. Mi akkor ezt katarzisként éltük meg, napokig beszélgettünk róla az iskolai barátainkkal, s már alig vártuk a hétvége egyik fénypontjaként a következő epizódot.
Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy 4 évig – alsó tagozatban – örömmel, lelkesen vettem részt az iskolánkban működő báb szakkörön, s rengeteg fellépésen szerepelhettem. Rendszeres látogatójává váltam szüleimmel és testvéremmel a debreceni Csokonai színház gyermekbérletes el?adásainak, ami abban az időszakban nem volt általánosnak mondható. Ki tudja, lehet, hogy ez volt az első lépések egyike óvodapedagógusi pályaválasztásom irányába? Később felnőttként, anyaként, gyerekeimnek mesélve felelevenedtek bennem, hogy a ’70-es évek végén mely élmények, kulturális hatások jelentettek egy kisgyerek számára örömöt, töltődést, melyek voltak nagy hatással személyiségem fejlődésére.
Munkám során nagy figyelmet fordítok arra, hogy óvodásaim számára minél több változatos élményt biztosítsak óvodai életük színesebbé tételére, kulturális élmények átélésére. Szerencsére ebben a szülők támogatását is élvezzük, s lehetőségünk van a debreceni Vojtina Bábszínház bérletes előadásait megtekinteni. Egy ilyen aktuális látogatásunk alkalmával (2012. február 1.) nagy örömmel tapasztaltam, hogy egy kiállításon bemutatják a Vitéz László előadások bábjait. A gyerekekkel nagy áhítattal néztük a különféle marionett bábokat. Ez adta az ötletet, hogy az óvodában Kemény Henrik emlékének adózva a gyerekek számára tegyük lehetővé a bábművész életművének megismerését, a marionett bábokkal való bábozást.
Ebbe a szülőket is bevontuk úgy, hogy családi versengést hirdettünk Marionett bábok készítésére! A részvétel feltétele volt a családi közös munkával létrehozott, zsinórokkal mozgatható ötletes figurák, bábok kitalálása, elkészítése. Nagyon nagy érdeklődést, aktivitást tapasztaltunk mind a gyerekek, mind a szülők részér?l. A beérkezett bábokkal egész héten szívesen játszottak a csoportban, kipróbálták társaik bábjait, nagy örömmel nézegették az újonnan behozottakat, mely újabb ötleteket indított el bennük, s több család akár két bábbal is részt vett a versengésben.
Igen változatosak voltak a bábok: plüss figurából, parafadugóból, gesztenyéb?l, őszi termésekb?l, különféle formájú játékelemekből, mézeskalácsból, WC-papír gurigából, szívószálból, pingpong labdából, tejfölös dobozból, textilből stb. is készültek. Saját ?gyártmányúak” mellett készen vásárolt marionett bábokat is hoztak, melyek az egész picitől a 10-70 cm nagyságúig érkeztek a csoportba. A hét során amellett, hogy a gyerekek bábozási kedve nagymértékben erősödött, javult a csoportkohézió is mind a gyerekek, mind a szülők körében egyaránt. Rá-rácsodálkoztak egymás munkáira, várták, hogy vajon a következő nap milyen alkotások érkeznek, s együtt örültek egy-egy jó ötlet megvalósításának.
Már az elején, a téma felvezetése során megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mindenki kipróbálhatja, játszhat valamennyi beérkező bábbal, s nagy csodálkozásunkra egyetlen konfliktus sem alakult ki ezzel kapcsolatban. Nagyon-nagyon vigyáztak a bábokra, s egész héten nem sérült meg egyetlen egy sem, pedig 28 gyerek jár a csoportba. A téma befejezését követően, megköszönve a szülők és gyerekek aktív hozzáállását, úgy gondolom, hogy saját eszközeinkkel sikerült adózni Kemény Henrik munkássága előtt.
Szabóné Sóvágó Judit, óvodapedagógus írása
A fenti írás megjelenési dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálon: 2012-02-12
